Full text: Kriegs-Album des k. u. k. Infanterie-Regiments No 23 / HADIALBUMA A CSÁSZ. ÉS KIR. 23. GYALOGEZRED

Zeichnung des Obit. Eugen Novinstfcy. ’ Novinsjfíy Jenő föhdgy. rafia. 
Az én csendes szomszédom. 
— Kárpáti emlék. — 
Derék vitéz volt kend Dévai Johann. Sze¬ 
rettem kendet, mint a testvéremet. Meg¬ 
becsültem mindig. Emlékszik kend, az utolsó 
kenyérporciómat is együtt ettük meg, mikor 
ott rasztoltunk az 1034-es magaslaton. Sze¬ 
rettem kendet nagyon akkurátus beszédjé¬ 
ért, jó magyaros szaváért. Máig is nevetnem 
kellene, mikor eszembe jut, hogy az elpusz¬ 
tult, zabkenyértermő Galícziát hadisarckép¬ 
pen annak szánta kend, aki elveszíti ezt a 
háborút. Hadd vesződjék vele. Máig is mo¬ 
solyognom kellene, mikor eszembe jut, hogy 
a kis pipaszárlábú, rutén 
porontyra ráfogta kend, 
hogy mikor szopott, min¬ 
dig megkívánja utána a — 
pipázást. Mert vidám ember 
volt kend. Dévai Johann. 
Nagyon szerettem kend 
mellett lenni. Valami érzett 
kenden a magyar alföld 
nagy termékenységéből, va¬ 
lami a búzatermő róna nagy 
értékéből. Szavában a pusz¬ 
tai szél, meg az estharang 
csengett okosan. Szemében 
valami volt az ég kéksé¬ 
géből, meg a búzakalász 
zöldjéből . . . Hanem egy¬ 
szer még sem szerettem 
kend mellett lenni. Persze 
arra nem emlékszik kend, 
derék Dévai Johann. Nem 
bizony, mert kend már ak¬ 
kor csendes ember volt. Meg¬ 
ölte az a disznó muszka - 
golyó. Nem az, amelyik a 
vállába ment. A másik, amelyik a fejébe 
fúródott kendnek . . . 
A havon feküdtünk egymás mellett Dévai 
Johanna! a tiskowai hegyorom tetején. Szép 
lyukat ástunk a hóba és szembe feküdtünk 
a muszkákkal. Lehettek tőlünk vagy száz¬ 
ötven lépésre. Nappal nem is volt tanácsos 
kidugni a fejünket, mert vak muszka is talál 
ennyiről. Egy kicsit már sok is volt a mu¬ 
latságból. Különösen Dévai Johann nem 
volt kibékülve az üggyel : 
— Fene látott ilyet. Ve¬ 
szekszünk a muszkával ezért 
a görbe országért. Pedig, 
ha a sánta kódist hátba- 
vágnák vele, az is könyö¬ 
rögne, hogy inkább adják a 
vaknak. Annak mindegy; 
úgyse látja. 
Azután tovább morfon¬ 
dírozott : 
— Meg aztán a hóba fe¬ 
küdni. Ezt csak a drótostót 
szokta. Az is csak akkor, 
ha már kirágták a farkasok 
a bocskorából. . . . Még ha 
legalább valami fedél vóna. 
De az égbolt csak annyit ér, 
mint télen a — szalma- 
kalap . . . 
No, egy szép reggelen 
kaptunk aztán fedelet. Jól 
betakarózva aludtunk szo¬ 
rosan összebújva . .. Egyidő 
múltán arra ébredek, hogy 
ezen lélekzem. A vér is meg- 
Heldengráber in den Kárpátén 
Kárpáti sír . . .
	        

Note to user

Dear user,

In response to current developments in the web technology used by the Goobi viewer, the software no longer supports your browser.

Please use one of the following browsers to display this page correctly.

Thank you.