Volltext: Kriegs-Album des k. u. k. Infanterie-Regiments No 23 / HADIALBUMA A CSÁSZ. ÉS KIR. 23. GYALOGEZRED

35i 
fagyott ereimben. Épen előző nap temetett 
be az éjszakai hófúvás kilenc alvó emberün¬ 
ket. Mire észrevettük, már ott fulladt mind ... 
Ilyen fedelet kaptunk mi is . . . 
Hirtelen feltápaszkodtam. Már nehéz volt 
a hótakaró, de még nem halálos. Olyan negy¬ 
ven centiméter vastag. Az életösztön gyor¬ 
saságával csináltam egy nyílást a hófedélen. 
A hó még mindig pustolt. Az ég már pirka- 
dott s szinte éreztem a hajnali levegő 
minden éltető erejét. 
; Eszembe jutott Dévai 
| Johann. Azonnal felköl¬ 
töttem. Zsibbadt agyᬠ
val alig értette meg, 
milyen veszély fenyege¬ 
tett bennünket. Amint 
megértette, talán eszébe 
jutott a tegnapi hókripta, 
meg a kilenc szomorú 
halott: nem akart ott 
maradni. 
—- Nem vagyok én 
lóbogár, hogy a magam 
lyukába fojtsanak. 
Hiába próbáltam min¬ 
dent. Hiába mondtam, 
hogy nappal a muszkák 
miatt fejét se dughatja ki 
az ember. Dévai Johann 
nem olyan ember, hogy 
megijedjen. Kiugrott a 
nyíláson s aztán vissza¬ 
esett, mint egy darab 
rongy. Egy szót sem 
szólt. Meg volt halva, 
szegény, előírásszerűleg. 
A vállából és homlokᬠ
ból gőzölgő vér folyt. 
De csak egy pár csepp. 
Aztán ragyogó rubinná 
fagyott a vére . . . Lát¬ 
tam, hogy vége. Szépen 
visszahúztam a havas boltozat alá. Leta¬ 
kartam a pokrócával . . . 
A szél fütyült ott kint. Hordta a havat 
eszeveszettül. Minden félórában újra kellett 
igazítani a hóbarlang nyílását . . . Mellettem 
i a halott . . . Fázós didergés futott bennem 
; végig. . . Eszembe jutott, hogy ott van 
még egy pokróc . . . Szépen levettem a halott¬ 
ról, azt is magamra csavartam. Koronként 
ránéztem szegény Dévai Johannra. Mintha 
Skipatrouille in den Kárpátén. 
Skijárőr a Kárpátokban. 
mondta volna : no de, ilyen szégyent tettek 
velem ezek a muszkák! 
Aztán lassanként beszélgetni kezdtem Dé 
vai Johannái. Beszélt mindenről. A két kis 
cselédről, akiknek már nincs apja, Zsuzsa 
asszonyról, akinek már nincs ura, arról a 
kis bogárhátú házról, amelyiknek már asz- 
szony a gazdája . . . 
— Sokszor hallottam én ezt már kendtől, 
Dévai Johann. Ha nem beszél kend vidᬠ
mabb dolgokról, el is 
alszom ... — Valami 
ilyenfélével hallgattat¬ 
tam el az én derék baj¬ 
társamat. Hallgatott is 
aztán szépen. Én meg 
csak hallgattam a szél 
zúgását, a hó zizegését... 
Néztem az én szomorú, 
néma szomszédomat. Az 
meg bámult rám véres 
homlokával . . . Egyszer 
csak felült . . . Igen, fel¬ 
ült. Véres feje horzsolta 
a hóbarlang tetejét. 
Rámnézett szigorúan s 
szokatlan nyerseséggel 
rámszólott : 
— No, mi lesz azzal 
a pokróccal!? 
Döbbenve kérdeztem: 
— Micsoda pokróccal? 
Dévai Johann még 
komolyabb lett : 
Az én tulajdon 
pokrócommal . . 
Úgy éreztem, elpiru¬ 
lok : 
f. ■ Igaza van kend¬ 
nek, Dévai Johann. Igaza 
van. Gyalázat, ha vala¬ 
kinek elveszik a tulaj¬ 
don pokrócát, mikor va¬ 
laki mindössze csak meghalt. Itt van. 
Visszadom kendnek a pokrócát. — Szépen 
kicsavartam magam a pokrócból. Betakartam 
vele Dévai Johannt. 
Úgy látszik, meg is nyugodott, mert nem 
beszélt aztán semmit . . . 
De én estére másik szomszédhoz költöztem. 
Ugye, nem haragszik kend, derék Dévai 
Johann, hogy ez egyszer nem szerettem 
kend mellett lenni? . . . Czebe László.
	        
Waiting...

Nutzerhinweis

Sehr geehrte Benutzerin, sehr geehrter Benutzer,

aufgrund der aktuellen Entwicklungen in der Webtechnologie, die im Goobi viewer verwendet wird, unterstützt die Software den von Ihnen verwendeten Browser nicht mehr.

Bitte benutzen Sie einen der folgenden Browser, um diese Seite korrekt darstellen zu können.

Vielen Dank für Ihr Verständnis.