Full text: Kriegs-Album des k. u. k. Infanterie-Regiments No 23 / HADIALBUMA A CSÁSZ. ÉS KIR. 23. GYALOGEZRED

Harctéri noteszemből. 
Feljegyzek néhány esetet annak jellemzé¬ 
sére, mennyire megszokja a katona és a 
harctér közelében lévő polgári lakosság a 
repülő golyót, a halál ide-oda szálldosó vas¬ 
darazsait. A katonára általában jellemző, 
hogy csak az olyan golyóval törődik, amely 
neki szól. Az állóharc vak lövöldözéseinek 
oda se hederít, «ne te», «fogd be a szádat», 
esetleg hasonló, keményebb oldalszólások¬ 
kal, elhessegető kézmozdulattal utasítja el a 
füle mellett surranó ellenséges üzenetet. 
A legnagyobb ágyútűzzel sem törődik, ha 
nincs ütközet. Nyugodtan szedi a burgonyát, 
a legnagyobb flegmával mászik a fedezék 
tetejére, ha javítani akar rajta, lapátolja 
a földet és még mulat is, hogy a muszka 
észrevette. Szigorú utasítások ellenére is 
alig lehet rávenni, hogy az árokban járjon. 
A konyha mellől még hulló mennykövek is 
alig mozdítanák ki. Ütközetben tiszteli a 
golyót, de csak addig, amíg harcolva előre 
megy. A sebesült baka ugyanazon a tere¬ 
pen, melyen előbb gondosan védte magát, 
teljesen kiegyenesedve, nyugodtan ballag 
visszafelé, mint olyan, aki már kiesett a 
játékból, akinek a lövöldözés már nem szól. 
A harcvonal közelében lakó polgári lakosság 
is megszokja az ágyútüzet. Nyugodt lélek¬ 
kel szánt-vet, közömbösen meséli, hogy ma 
újra leütött valakit a srapnel a kocsi bak¬ 
járól, gránát mentes fedezéket épít az udva¬ 
rán, megszokja, hogy lámpagyujtás előtt 
befüggönyzi házának az ellenség felé eső 
ablakait. És csodálatos, e bizonytalan, nyug¬ 
talan élet mellett is mennyire ragaszkodik 
legtöbb ember a megszokott hajlékhoz. Vé¬ 
gignéztem egyszer egy ilyen kiürítést. Négy 
napi időt szabtak a helység elhagyására. 
Ami mindenekelőtt meglepő volt, az abban 
nyilvánult, hogy az üresnek tetsző község¬ 
ben egyszerre nagy készletek gazdag rejtek¬ 
helyei nyiltak meg. Sok lakos, félve, hogy 
az elrejtett vagyonnak amúgy is nyomára 
jönnek, értékének legalább egy részét azzal 
vélte megmenteni, hogy készletét eladta a 
kincstárnak. Festőién szomorú egy kiván¬ 
dorló község. Petőfi .vándorkaravánja ele¬ 
venedik meg. Vannak a menetben gyalogos 
vándorlók, akik minden vagyonukat a hó¬ 
nuk alatt, batyuban viszik. Egyik tehenet, 
másik disznót hajt maga előtt. Akinek ko¬ 
csija akad, azon próbálja mindenét megmen¬ 
teni. A leglehetetlenebb rendetlenségben rak 
fel mindent a szekérre, a legkülönbözőbb 
tárgyak egymás mellé kerülnek, még a kocsi 
tetejére ültetett kisdedre is rábíznak valamit, 
esetleg libát, melyet a gyermek nyakánál 
fogva, magához ölel kilométereken keresz¬ 
tül. Az öregek, betegek szekerekre kerülnek 
s legfeljebb nehány nő kap haladékot, hogy 
megfelelő segédlettel bevárja a gólya közeli 
látogatását. 
A front közvetlen közelében sokszor a leg¬ 
polgáribb élet folyik. Ilyet élnek maguk a kato¬ 
nák is, akik állóharcban gyakrabban jutnak 
abba a helyzetbe, hogy leváltják és rövi- 
debb pihenőre községben szállásolják élőkét. 
A front mögötti községek teljesen be vannak 
rendezve ilyen elszállásolásra. Egész barak 
városok öveznek egy-egy községet — tiszti
	        

Note to user

Dear user,

In response to current developments in the web technology used by the Goobi viewer, the software no longer supports your browser.

Please use one of the following browsers to display this page correctly.

Thank you.