228
A kivégzés, az első erőszakos halál, amit
láttam, vezényszó nélkül történik. Az el¬
ítélt párszor ideges mozdulattal igyekszik
lekötött szeméhez kapni. Egy kardvillanás,
egy tompa dörgés ... A nyomorult alak
feje hátra esik, aztán az egész test egy
jajszó nélkül előrebukik. Vége van. Zum
gébét! Rekedt dobpergés ... A hulla hanyatt
fekszik. Mind a nyolc lövés talált. A halott
földrecsurgott vérével, viaszos arcával, véres
rongyaival, zsiros kalapján imára kulcsolt
kezével — kész nyomorúság. Egy pillanat
alatt legyek lakmároznak a gőzölgő véren . . .
A megdöbbent tömeg morajlásán áthallat -
szik a lovakat vizitáló állatorvos érces hangja:
— Sötétpej, nyeregtöréses, alkalmas.
Vorbereitung zűr Überschiffung dér Savé.
Előkészület a Száván való átkeléshez.
Sábád part, ang. 18.
Hűen akarok beszámolni. Itt vagyunk
Sabácban, a régi vár romjai alatt. Ha
irodalomtörténeti memóriám nem csal, itt
csatázott a «vitéz Pál Kenézy, ki a várnak
fokát igen-igen nézi!» Átkeltünk a pompás
pionirhídon. Ránk lőttek. Ránk, a hídra :
gránáttal és srapnellel. • Erre az érzésre
voltam kíváncsi. A hidat tartó pontonokat
lövések érték, de a híd sértetlen volt. Mikor
ráléptünk, megnéztem idegesen az órámat.
Hat óra nyolc perc ... A híd tompán dobog
lábaink alatt. Olvastam a lépéseket. Egy,
kettő, . . . Százötven, százötvenegy . . . Iste¬
nem, ott van hajó, lovasságot szállít át.
Most felzugott egy gránát ... Az oldalát
érte. Még elsülyed az a sok ember . . . nem,
mellette csapódott lel
— Nézd, a hatodik pontonba csapott! —
Hallom mellettem.
Riadtan nézek oda. Egy gránát érte a
pontont. Jó szerb gránát, nem robbant fel . . .
Észre se vettem, pedig alig két lépésre volt
s megingott bele a híd. Elfelejtettem a
lépéseket olvasni . . . Megint a hajó mellett
csapott le egy gránát. Megint nem érte . . .
No lám mégis kikötött . . .
A parton vagyunk mi is. Az órámon hat
óra 15 perc . . . Muszáj ráköpnöm a szerb
földre. Utánam mindenki köpköd. A túlsó
partról a mi ágyúink dörögnek. Húsz perc
alatt megszűnik az ágyúdörgés a szerb
parton. Én egy négylevelű lóhert talá¬
lok a vén sabáci vár tövén s elfelej¬
tettem, hogy egyáltalán mit éreztem,
mikor ránk lőttek ágyúval. Az egész¬
nek az a hajó az oka. Nagyon aggód¬
tam, hogy vizbeful a sok derék hu¬
szár . . . s különben is egy négylevelű
lóhert találtam. Otthonról is küldött
egyet valaki. A kettő csak ér majd
valamit.
A sabáci parton vagyunk. A hídon
az ágyúk dübörögnek, gyalogcsapatok
egyenetlen lépése kopog. A szerb par¬
ton mindenfelé vöröses füst látszik.
Imitt-amott lángnyelvek törnek elő
a teljesen lerombolt Sabác utcáiból s
amerre a szem ellát, mindenfelé diadalra
szomjazó katonák.
Két holttest kapott meg. A Száva partján
láttam az első magyar halottat. Egy szőke
tüzérkáplár, fején egy tátongó véres seb.
Elérzékenyültünk, mikor a derék baj társat
eltemették a pionirok. Egy méter mély
gödör, egy kis domb, két zsindelyből kereszt.
Ennyiből áll egy tüzér temetése. A hős sírja
előtt önkénytelen tisztelgéssel vonult el a
század.
A másik halott egy vén szerb komitácsi
hullája. Feküdt a fűben. A megfeketedett
halottról fekete madarak rebbentek fel.
Piros harisnyájával, véres környezetével
egyenesen Verescsagin-téma volt s eszünkbe
