228 
A kivégzés, az első erőszakos halál, amit 
láttam, vezényszó nélkül történik. Az el¬ 
ítélt párszor ideges mozdulattal igyekszik 
lekötött szeméhez kapni. Egy kardvillanás, 
egy tompa dörgés ... A nyomorult alak 
feje hátra esik, aztán az egész test egy 
jajszó nélkül előrebukik. Vége van. Zum 
gébét! Rekedt dobpergés ... A hulla hanyatt 
fekszik. Mind a nyolc lövés talált. A halott 
földrecsurgott vérével, viaszos arcával, véres 
rongyaival, zsiros kalapján imára kulcsolt 
kezével — kész nyomorúság. Egy pillanat 
alatt legyek lakmároznak a gőzölgő véren . . . 
A megdöbbent tömeg morajlásán áthallat - 
szik a lovakat vizitáló állatorvos érces hangja: 
— Sötétpej, nyeregtöréses, alkalmas. 
Vorbereitung zűr Überschiffung dér Savé. 
Előkészület a Száván való átkeléshez. 
Sábád part, ang. 18. 
Hűen akarok beszámolni. Itt vagyunk 
Sabácban, a régi vár romjai alatt. Ha 
irodalomtörténeti memóriám nem csal, itt 
csatázott a «vitéz Pál Kenézy, ki a várnak 
fokát igen-igen nézi!» Átkeltünk a pompás 
pionirhídon. Ránk lőttek. Ránk, a hídra : 
gránáttal és srapnellel. • Erre az érzésre 
voltam kíváncsi. A hidat tartó pontonokat 
lövések érték, de a híd sértetlen volt. Mikor 
ráléptünk, megnéztem idegesen az órámat. 
Hat óra nyolc perc ... A híd tompán dobog 
lábaink alatt. Olvastam a lépéseket. Egy, 
kettő, . . . Százötven, százötvenegy . . . Iste¬ 
nem, ott van hajó, lovasságot szállít át. 
Most felzugott egy gránát ... Az oldalát 
érte. Még elsülyed az a sok ember . . . nem, 
mellette csapódott lel 
— Nézd, a hatodik pontonba csapott! — 
Hallom mellettem. 
Riadtan nézek oda. Egy gránát érte a 
pontont. Jó szerb gránát, nem robbant fel . . . 
Észre se vettem, pedig alig két lépésre volt 
s megingott bele a híd. Elfelejtettem a 
lépéseket olvasni . . . Megint a hajó mellett 
csapott le egy gránát. Megint nem érte . . . 
No lám mégis kikötött . . . 
A parton vagyunk mi is. Az órámon hat 
óra 15 perc . . . Muszáj ráköpnöm a szerb 
földre. Utánam mindenki köpköd. A túlsó 
partról a mi ágyúink dörögnek. Húsz perc 
alatt megszűnik az ágyúdörgés a szerb 
parton. Én egy négylevelű lóhert talᬠ
lok a vén sabáci vár tövén s elfelej¬ 
tettem, hogy egyáltalán mit éreztem, 
mikor ránk lőttek ágyúval. Az egész¬ 
nek az a hajó az oka. Nagyon aggód¬ 
tam, hogy vizbeful a sok derék hu¬ 
szár . . . s különben is egy négylevelű 
lóhert találtam. Otthonról is küldött 
egyet valaki. A kettő csak ér majd 
valamit. 
A sabáci parton vagyunk. A hídon 
az ágyúk dübörögnek, gyalogcsapatok 
egyenetlen lépése kopog. A szerb par¬ 
ton mindenfelé vöröses füst látszik. 
Imitt-amott lángnyelvek törnek elő 
a teljesen lerombolt Sabác utcáiból s 
amerre a szem ellát, mindenfelé diadalra 
szomjazó katonák. 
Két holttest kapott meg. A Száva partján 
láttam az első magyar halottat. Egy szőke 
tüzérkáplár, fején egy tátongó véres seb. 
Elérzékenyültünk, mikor a derék baj társat 
eltemették a pionirok. Egy méter mély 
gödör, egy kis domb, két zsindelyből kereszt. 
Ennyiből áll egy tüzér temetése. A hős sírja 
előtt önkénytelen tisztelgéssel vonult el a 
század. 
A másik halott egy vén szerb komitácsi 
hullája. Feküdt a fűben. A megfeketedett 
halottról fekete madarak rebbentek fel. 
Piros harisnyájával, véres környezetével 
egyenesen Verescsagin-téma volt s eszünkbe