Trauer und Stolz.
Nekrológé.
Géza v. Grynaeus. Es war am 19. August,
dem zweiten Gefechtstage des Regiments . . .
Südlich von Sabac tobte ein hartnáckiger Kampf...
Dazumal waren wir es noch nicht gewöhnt, von
einem Kamerádén, den wir am Morgen herz-
lichst begrüssten, noch am selben Tagé die To-
desnachricht zu hören. Es ist kein Wunder,
dass uns die Todeskunde unseres braven, armen
Grynaeus sehr erschütterte, denn wir liebten
ihn ja allé sehr. Die Augenzeugen erzáhlen rüh-
rende Geschichten vöm braven Verhalten des
Leutnants von Grynaeus. Um seine Leute
anzueifern, stand er — 200 Schritte den Serben
gegenüber — aufrecht in dér Schwarmlinie,
setzte sogar seinen Monokel auf, zielte ruhig
mit seinem Revolver auf den Feind, bis ihn —
dér bereits aus zwei Wunden blutete — eine
fatale Kugel ins Herz traf. Dér Fádén eines
jungen, hoffnungsreichen Lebens wurde in diesem
Momente abgeschnitten. Er folgte dem Beispiele
seiner Vorfahren, indem er sein Blut für das
Vaterland veigoss. obit. Zoltán von Horánszky.
Leutnant Ritter Kari von Piwonka. Er war
ein junger Offizier mit mádchenhaftem, lácheln-
den Antlitz. lm Mai, vor Ausbruch des Welt-
krieges erhielt er den Offiziersrang. Seine Vorge-
setzten und Kamerádén liebten ihn sehr. Die
Mannschaft vergötterte ihn. Seine militarische
Vergangenheit bildete seine Familie, die drei
Generationen hindurch tapfere Soldaten im
Dienste des Allerhöchsten Kriegsherrn stellte.
Heute sehe ich noch im Geiste, wie wir in den ersten
Kriegstagen vor dem Gemeindehause in Neu-
pazua sassen. Leutnant Piwonka begann — in
Reminiszenzen versünkén — zu sprechen. Er
sagte : Ihn kann keine Kugel treffen, er kann
nicht fallen. Sein Grossvater und dessen zwei
Brúder, weiters sein Vater und zwei Onkel von
ihm habén die Kriege ihrer Zeit mitgemacht.
A gyász is büszkeség...
Nekrológok.
Grynaeus Gé^a hadnagy. Másodszor volt az
ezred tűzben, 1914. augusztus 19-én, Sábáétól
délre . . . Kemény harc volt ... És még akkor nem
szoktuk meg, hogy este halálhírét halljuk annak,
akivel még reggel vidáman beszélgettünk . . . Nem¬
csoda,hogy megdöbbentett a hír, mely szegény derék
Grynaeus Géza halálát jelentette . . . Hiszen mind¬
nyájan szerettük . . .
A szemtanúk hajmeresztő dolgokat beszélnek
Grynaeus hadnagy vakmerőségéről . . . Halála
előtt, hogy embereit bátorítsa, — kétszáz lépésre
az ellenségtől — állva nézett farkasszemet a szerb
raj vonallal . . . Nyugodtan, mint a pesti korzón,
monoklit tett a szemére és revolverével célozva
lőtt a felbukkanó fejekre ... A golyók pokoli zá¬
porban hullottak. Grynaeus hadnagy már két sebet
kapott ... A monokli meg se rezzent szemén . . .
Állt és lőtt . . . Ekkor jött a harmadik golyó és
szivén találta . . .
Reményteljes fiatal élete példaadás — hősi
halála véres áldozat volt a haza oltárán . . .
Hórai Horánszky Zoltán főhadnagy.
Lovag Piwonka Károly hadnagy. Leány-
arcú, kedves mosolyú, fiatal tiszt volt. A háború
kitörése előtt májusban nyerte el a kardbojtot.
Feljebbvalói, tiszttársai egyaránt kedvelték. A le¬
génység imádta. Katonai múltját családja képezte,
mely harmadiziglen sok katonát állított a király
szolgálatába. Most is magam előtt látom tJj-Pázuán
a háború első, kábult napjaiban. Ott ültünk a pá-
zuai községháza előtt. Augusztusi teli hold játszott
a sötétrajzú fák ágai között. Pivonka hadnagy el¬
merengve beszélni kezdett, őt nem érheti golyó,
ő nem eshetik el, — azt mondta. A nagyapja két
testvérével, az apja szintén harmadmagával küz¬
dötte végig koruk háborúit, ők is hárman vannak
testvérek, ők is végig csinálják majd a háborút.
Ez a család sorsa, őket is vezérelni fogja a család
jó szelleme . . .
