Die digitale Landesbibliothek Oberösterreich

35 
Dér erste Todte des Regiments. 
(Zűr Erinnerung an Oberleutnant Klemens Prusa, 
gefallen bei Sabac am 18. August 1914.) 
Dér Heldentod. Wir wussten wohl, dass 
es den gebe, aber damals — zu Hause 
wurde eben mit homagialer Rührung im 
Herzen dér Geburtstag des Allerer£ten Un- 
garn gefeiert — als die ersten Shrapnells 
die Wolken über unseren Köpfen zerrissen, 
am Friedhof von Sabac, da konnten wir 
daran nicht so recht glauben. Das Leben 
mag wohl dahinschwinden, aber nicht plötz- 
lich daniederbrechen, das Feuer 
mag wohl sachte ersterben, aber 
nie kann eine himmelanstre- 
bende Glut auf einmal verge- 
hen, wie ein Licht, dass mán ver- 
löscht. Nach einer halben Stunde 
sahen wir ihn, den Heldentod. 
Das Ganzé ist so rührend ein- 
fach! Ein Offizier geht mit sei- 
nem Zugé vorwárts eine Höhe 
zu erkunden, die Schwarmlinie 
duckt sich, ein-zwei Schüsse er- 
tönen, ein Mann eilt nach rück- 
wárts : «Melde gehorsamst Herr 
Oberstleutnant, dér Herr Ober¬ 
leutnant ist gefallen». — Die 
Sanitátspatrouille geht vor und 
bringt einen entseelten Leichnam. Das Ge- 
sicht ganz bleich, die Glieder hangén leblos 
danieder, die Spitze des Sábels furcht műdé 
den Bódén, die Kappe, dér Revolver werden 
auf den Hánden gebracht, wie Orden auf 
einen Seidenpolster bei einem prunkvollen 
Leichenkondukt. 
* 
Dér Komitatschi,der aus einem versteckten 
Busche, oder von einemBaumgipfel, vielleicht 
ganz aus dér Náhe sein Opfer meuchlings 
aufs Korn genommen, hatte gut géziéit. 
Die erste Kugel hatte den Oberleutnant 
Klemens Prusa zu Tode getroffen. Doch 
sie war auch uns ins Herz gedrungen, uns 
die wir ihn schátzten und liebten — den 
mádchenhaft feinen, doch voll ernsten Man- 
nesmutes immer heiteren, doch seine Pflicht 
Az ezred első halottja. 
(Prusa Kelemen főhadnagy elesett 1914 aug. 18-án 
Sábáénál.) 
A hősi halál . . . Tudtuk, hogy van, de 
akkor, 1914 augusztus 18-án — otthon 
alattvalói megindulással ünnepelték a leg¬ 
első magyar ember születése napját —- mi¬ 
kor a srapnel az első felhőszirmokat bon¬ 
totta széjjel fejünk felett a sabáci temetőnél, 
valójában még nem tudtunk hinni benne. 
Az élet elfonnyadhat, de nem törhet ketté, 
a tűz lassan fogyhat, de égretörő láng vaj- 
j on ellobbanhat - e egyszerre, 
mint a gyertya, ha elfújják? 
Fél óra múlva láttuk. Oly 
egyszerű az egész! Egy tiszt, 
szakaszával előre megy, hogy 
egy magaslatot kikémleljen, 
a raj vonal lefekszik, elcsattan 
egy-két lövés — nem is lövöl¬ 
dözés — egy küldönc hátra¬ 
siet, jelenti : «Alezredes úr¬ 
nak jelentem alásan, a fő¬ 
hadnagy úr meghalt.» A sza- 
nitécjárőr kimegy, visszahoz 
egy élettelen testet. Az arc 
halvánnyá színt elenedett, a 
végtagok aléltan omlanak alá, 
a kard hegye lankadtan sú¬ 
rolja a földet, a sapkát, revolvert tenyé¬ 
ren hozzák, mint díszes gyászmenetben a 
selyempárnára rakott érdemrendeket. 
* 
* * 
A komitácsi, aki bokor rejtekéből, vagy 
fa tetejéről, talán egész közelből, orvvadász 
módjára vette célba áldozatát, jól talált. 
Az első golyó halálosan találta Prusa Kele¬ 
men főhadnagyot. És szíven talált bennün¬ 
ket is, akik becsültük és szerettük a nőiesen 
finom, de férfiasán komoly lelkű, mindig 
derűs, de kötelességét szigorúan teljesítő tisz¬ 
tet, bajtársat, feljebbvalót. Seyller alezredes, 
a zászlóalj parancsnoka kétségbeesett fájda- 
3* 
Oberleutnant Klemens Prusa. 
Prusa Kelemen főhadnagy.