Trauer und Stolz. Nekrológé. Géza v. Grynaeus. Es war am 19. August, dem zweiten Gefechtstage des Regiments . . . Südlich von Sabac tobte ein hartnáckiger Kampf... Dazumal waren wir es noch nicht gewöhnt, von einem Kamerádén, den wir am Morgen herz- lichst begrüssten, noch am selben Tagé die To- desnachricht zu hören. Es ist kein Wunder, dass uns die Todeskunde unseres braven, armen Grynaeus sehr erschütterte, denn wir liebten ihn ja allé sehr. Die Augenzeugen erzáhlen rüh- rende Geschichten vöm braven Verhalten des Leutnants von Grynaeus. Um seine Leute anzueifern, stand er — 200 Schritte den Serben gegenüber — aufrecht in dér Schwarmlinie, setzte sogar seinen Monokel auf, zielte ruhig mit seinem Revolver auf den Feind, bis ihn — dér bereits aus zwei Wunden blutete — eine fatale Kugel ins Herz traf. Dér Fádén eines jungen, hoffnungsreichen Lebens wurde in diesem Momente abgeschnitten. Er folgte dem Beispiele seiner Vorfahren, indem er sein Blut für das Vaterland veigoss. obit. Zoltán von Horánszky. Leutnant Ritter Kari von Piwonka. Er war ein junger Offizier mit mádchenhaftem, lácheln- den Antlitz. lm Mai, vor Ausbruch des Welt- krieges erhielt er den Offiziersrang. Seine Vorge- setzten und Kamerádén liebten ihn sehr. Die Mannschaft vergötterte ihn. Seine militarische Vergangenheit bildete seine Familie, die drei Generationen hindurch tapfere Soldaten im Dienste des Allerhöchsten Kriegsherrn stellte. Heute sehe ich noch im Geiste, wie wir in den ersten Kriegstagen vor dem Gemeindehause in Neu- pazua sassen. Leutnant Piwonka begann — in Reminiszenzen versünkén — zu sprechen. Er sagte : Ihn kann keine Kugel treffen, er kann nicht fallen. Sein Grossvater und dessen zwei Brúder, weiters sein Vater und zwei Onkel von ihm habén die Kriege ihrer Zeit mitgemacht. A gyász is büszkeség... Nekrológok. Grynaeus Gé^a hadnagy. Másodszor volt az ezred tűzben, 1914. augusztus 19-én, Sábáétól délre . . . Kemény harc volt ... És még akkor nem szoktuk meg, hogy este halálhírét halljuk annak, akivel még reggel vidáman beszélgettünk . . . Nem¬ csoda,hogy megdöbbentett a hír, mely szegény derék Grynaeus Géza halálát jelentette . . . Hiszen mind¬ nyájan szerettük . . . A szemtanúk hajmeresztő dolgokat beszélnek Grynaeus hadnagy vakmerőségéről . . . Halála előtt, hogy embereit bátorítsa, — kétszáz lépésre az ellenségtől — állva nézett farkasszemet a szerb raj vonallal . . . Nyugodtan, mint a pesti korzón, monoklit tett a szemére és revolverével célozva lőtt a felbukkanó fejekre ... A golyók pokoli zᬠporban hullottak. Grynaeus hadnagy már két sebet kapott ... A monokli meg se rezzent szemén . . . Állt és lőtt . . . Ekkor jött a harmadik golyó és szivén találta . . . Reményteljes fiatal élete példaadás — hősi halála véres áldozat volt a haza oltárán . . . Hórai Horánszky Zoltán főhadnagy. Lovag Piwonka Károly hadnagy. Leány- arcú, kedves mosolyú, fiatal tiszt volt. A háború kitörése előtt májusban nyerte el a kardbojtot. Feljebbvalói, tiszttársai egyaránt kedvelték. A le¬ génység imádta. Katonai múltját családja képezte, mely harmadiziglen sok katonát állított a király szolgálatába. Most is magam előtt látom tJj-Pázuán a háború első, kábult napjaiban. Ott ültünk a pá- zuai községháza előtt. Augusztusi teli hold játszott a sötétrajzú fák ágai között. Pivonka hadnagy el¬ merengve beszélni kezdett, őt nem érheti golyó, ő nem eshetik el, — azt mondta. A nagyapja két testvérével, az apja szintén harmadmagával küz¬ dötte végig koruk háborúit, ők is hárman vannak testvérek, ők is végig csinálják majd a háborút. Ez a család sorsa, őket is vezérelni fogja a család jó szelleme . . .