Die digitale Landesbibliothek Oberösterreich

Trauer und Stolz. 
Nekrológé. 
Géza v. Grynaeus. Es war am 19. August, 
dem zweiten Gefechtstage des Regiments . . . 
Südlich von Sabac tobte ein hartnáckiger Kampf... 
Dazumal waren wir es noch nicht gewöhnt, von 
einem Kamerádén, den wir am Morgen herz- 
lichst begrüssten, noch am selben Tagé die To- 
desnachricht zu hören. Es ist kein Wunder, 
dass uns die Todeskunde unseres braven, armen 
Grynaeus sehr erschütterte, denn wir liebten 
ihn ja allé sehr. Die Augenzeugen erzáhlen rüh- 
rende Geschichten vöm braven Verhalten des 
Leutnants von Grynaeus. Um seine Leute 
anzueifern, stand er — 200 Schritte den Serben 
gegenüber — aufrecht in dér Schwarmlinie, 
setzte sogar seinen Monokel auf, zielte ruhig 
mit seinem Revolver auf den Feind, bis ihn — 
dér bereits aus zwei Wunden blutete — eine 
fatale Kugel ins Herz traf. Dér Fádén eines 
jungen, hoffnungsreichen Lebens wurde in diesem 
Momente abgeschnitten. Er folgte dem Beispiele 
seiner Vorfahren, indem er sein Blut für das 
Vaterland veigoss. obit. Zoltán von Horánszky. 
Leutnant Ritter Kari von Piwonka. Er war 
ein junger Offizier mit mádchenhaftem, lácheln- 
den Antlitz. lm Mai, vor Ausbruch des Welt- 
krieges erhielt er den Offiziersrang. Seine Vorge- 
setzten und Kamerádén liebten ihn sehr. Die 
Mannschaft vergötterte ihn. Seine militarische 
Vergangenheit bildete seine Familie, die drei 
Generationen hindurch tapfere Soldaten im 
Dienste des Allerhöchsten Kriegsherrn stellte. 
Heute sehe ich noch im Geiste, wie wir in den ersten 
Kriegstagen vor dem Gemeindehause in Neu- 
pazua sassen. Leutnant Piwonka begann — in 
Reminiszenzen versünkén — zu sprechen. Er 
sagte : Ihn kann keine Kugel treffen, er kann 
nicht fallen. Sein Grossvater und dessen zwei 
Brúder, weiters sein Vater und zwei Onkel von 
ihm habén die Kriege ihrer Zeit mitgemacht. 
A gyász is büszkeség... 
Nekrológok. 
Grynaeus Gé^a hadnagy. Másodszor volt az 
ezred tűzben, 1914. augusztus 19-én, Sábáétól 
délre . . . Kemény harc volt ... És még akkor nem 
szoktuk meg, hogy este halálhírét halljuk annak, 
akivel még reggel vidáman beszélgettünk . . . Nem¬ 
csoda,hogy megdöbbentett a hír, mely szegény derék 
Grynaeus Géza halálát jelentette . . . Hiszen mind¬ 
nyájan szerettük . . . 
A szemtanúk hajmeresztő dolgokat beszélnek 
Grynaeus hadnagy vakmerőségéről . . . Halála 
előtt, hogy embereit bátorítsa, — kétszáz lépésre 
az ellenségtől — állva nézett farkasszemet a szerb 
raj vonallal . . . Nyugodtan, mint a pesti korzón, 
monoklit tett a szemére és revolverével célozva 
lőtt a felbukkanó fejekre ... A golyók pokoli zᬠ
porban hullottak. Grynaeus hadnagy már két sebet 
kapott ... A monokli meg se rezzent szemén . . . 
Állt és lőtt . . . Ekkor jött a harmadik golyó és 
szivén találta . . . 
Reményteljes fiatal élete példaadás — hősi 
halála véres áldozat volt a haza oltárán . . . 
Hórai Horánszky Zoltán főhadnagy. 
Lovag Piwonka Károly hadnagy. Leány- 
arcú, kedves mosolyú, fiatal tiszt volt. A háború 
kitörése előtt májusban nyerte el a kardbojtot. 
Feljebbvalói, tiszttársai egyaránt kedvelték. A le¬ 
génység imádta. Katonai múltját családja képezte, 
mely harmadiziglen sok katonát állított a király 
szolgálatába. Most is magam előtt látom tJj-Pázuán 
a háború első, kábult napjaiban. Ott ültünk a pá- 
zuai községháza előtt. Augusztusi teli hold játszott 
a sötétrajzú fák ágai között. Pivonka hadnagy el¬ 
merengve beszélni kezdett, őt nem érheti golyó, 
ő nem eshetik el, — azt mondta. A nagyapja két 
testvérével, az apja szintén harmadmagával küz¬ 
dötte végig koruk háborúit, ők is hárman vannak 
testvérek, ők is végig csinálják majd a háborút. 
Ez a család sorsa, őket is vezérelni fogja a család 
jó szelleme . . .