Die digitale Landesbibliothek Oberösterreich

Zeichnung des Obit. Eugen Novinstfcy. ’ Novinsjfíy Jenő föhdgy. rafia. 
Az én csendes szomszédom. 
— Kárpáti emlék. — 
Derék vitéz volt kend Dévai Johann. Sze¬ 
rettem kendet, mint a testvéremet. Meg¬ 
becsültem mindig. Emlékszik kend, az utolsó 
kenyérporciómat is együtt ettük meg, mikor 
ott rasztoltunk az 1034-es magaslaton. Sze¬ 
rettem kendet nagyon akkurátus beszédjé¬ 
ért, jó magyaros szaváért. Máig is nevetnem 
kellene, mikor eszembe jut, hogy az elpusz¬ 
tult, zabkenyértermő Galícziát hadisarckép¬ 
pen annak szánta kend, aki elveszíti ezt a 
háborút. Hadd vesződjék vele. Máig is mo¬ 
solyognom kellene, mikor eszembe jut, hogy 
a kis pipaszárlábú, rutén 
porontyra ráfogta kend, 
hogy mikor szopott, min¬ 
dig megkívánja utána a — 
pipázást. Mert vidám ember 
volt kend. Dévai Johann. 
Nagyon szerettem kend 
mellett lenni. Valami érzett 
kenden a magyar alföld 
nagy termékenységéből, va¬ 
lami a búzatermő róna nagy 
értékéből. Szavában a pusz¬ 
tai szél, meg az estharang 
csengett okosan. Szemében 
valami volt az ég kéksé¬ 
géből, meg a búzakalász 
zöldjéből . . . Hanem egy¬ 
szer még sem szerettem 
kend mellett lenni. Persze 
arra nem emlékszik kend, 
derék Dévai Johann. Nem 
bizony, mert kend már ak¬ 
kor csendes ember volt. Meg¬ 
ölte az a disznó muszka - 
golyó. Nem az, amelyik a 
vállába ment. A másik, amelyik a fejébe 
fúródott kendnek . . . 
A havon feküdtünk egymás mellett Dévai 
Johanna! a tiskowai hegyorom tetején. Szép 
lyukat ástunk a hóba és szembe feküdtünk 
a muszkákkal. Lehettek tőlünk vagy száz¬ 
ötven lépésre. Nappal nem is volt tanácsos 
kidugni a fejünket, mert vak muszka is talál 
ennyiről. Egy kicsit már sok is volt a mu¬ 
latságból. Különösen Dévai Johann nem 
volt kibékülve az üggyel : 
— Fene látott ilyet. Ve¬ 
szekszünk a muszkával ezért 
a görbe országért. Pedig, 
ha a sánta kódist hátba- 
vágnák vele, az is könyö¬ 
rögne, hogy inkább adják a 
vaknak. Annak mindegy; 
úgyse látja. 
Azután tovább morfon¬ 
dírozott : 
— Meg aztán a hóba fe¬ 
küdni. Ezt csak a drótostót 
szokta. Az is csak akkor, 
ha már kirágták a farkasok 
a bocskorából. . . . Még ha 
legalább valami fedél vóna. 
De az égbolt csak annyit ér, 
mint télen a — szalma- 
kalap . . . 
No, egy szép reggelen 
kaptunk aztán fedelet. Jól 
betakarózva aludtunk szo¬ 
rosan összebújva . .. Egyidő 
múltán arra ébredek, hogy 
ezen lélekzem. A vér is meg- 
Heldengráber in den Kárpátén 
Kárpáti sír . . .