50
zustand. Er wollte seinen Leuten bloss ein Bei-
spiel dér Seelenruhe liefern. Diesmal habén die
Geschosse blos seine Briefpapiere durchlöchert
und dies waren seine letzten Lebenszeichen, die
er nach Hause sandte ... In den grossen Mai-
Kámpfen war er seinen Untergebenen und seinen
Kamerádén stets ein leuchtendes Vorbild dér
Tapferkeit. lm grössten Feuer ging er verwe-
genen Mutes vorwárts, bis ihn nicht das Schick-
sal dér fanatisch tollkühnen Helden eredte. Er,
den tausende Kugeln unzáhliger Gefechte nicht
trafen, ruht im gemeinsamen Grabe dér Kru-
kieniceer Helden . . . Uns blieb blos ein grosser
Erinnerungsschmerz zurück.
Lt i. d. Rés. Emerich Treer.
Kadett i. d. Rés. I^adislaus Balog1. Am 20-ten
Mai 1915. in seinem 20-ten Lebensjahre fiel er bei
Krukienice, am Felde dér Éhre. Gelebt hatte er
kaum, aber zum vSterben war er béréit . . . Anláss-
lich dér Beisetzung seiner irdischen Reste im
heimatlichen Bódén charakterisierte ihn sein ein-
stiger Professor folgend : «Freiwillig zogst Du ins
Schlachtfeld hinaus, um wie ein Löwe zu kámpfen.
Und so oft dér Tód Pausen hielt, schriebst Du aus
dem Schützengraben an deine besorgten Angehöri-
gen liebevolle Briefe. Ermuntert und getröstet hast
Du deine Eltern, als befanden sie sich an dér Front,
bis dich nicht ein Projektil niederstreckte.
Zweimal wurdest Du beerdigt. Zuerst habén
dich deine Kamerádén pietátvoll in fremde Erde
gebettet, dann brachte dich dein gramgebeugter
Vater nachhause.»
Auf seiner ersten Grabstátte standén folgende
Worte :
«Nach dreimaligem Versuch gelang es uns end-
.lich den Leichnahm des von uns allén so sehr Ge-
liebten von den Russen heimlich wegzutragen ...»
Kamerádén habén ihr Leben riskiert, um den
Leichnahm vöm Feinde zu holen . . .
Jemand, den mán nach seinem Tode noch so
liebte, dessen Tód ist wirklich ein Verlust.
Kadett i. d. Rés. Andor Szarnék. Die
Schrecken und Gráuel des Weltkrieges verwandel-
ten das rosige Antlitz eines kleinen Jushörers aus
Törökbecse in ein bleiches Gesicht. Er, dér ein-
stige Held so mancher Backfischtráume, wurde ein
trauriger Todter, ein wahrer Held . . . Am 16. Mai
1915 im Sturm bei Krukienice blieb er am Felde
dér Éhre.
Kadett i. d. Rés. Alexander Rais^ (Gefallen
am 26. Mai 1915 bei Krukienice.) Das blutige Ge-
fecht bei Krukienice schloss eine traurige Schicks -
alstragödie ab . . . Dér Lebensroman des Alexander
.Raisz ist jedem Bácskaer wohl bekannt. Erst
Privatbeamter, spáter stádtischer Beamter. Sodann
heiratete er und glaubte das Eheglück gefunden zu
Balog Iyássló tart. hadapród. Hősi halált halt
20 éves korában 1915 május 20-án Krukienicé-
nél . . . Ennyi az életrajza egy csodálatos hős gye¬
reknek. Még nem élt, de meghalni volt bátorsága...
Tanárja mondja róla, a hazahozott holt teteme
feletti gyászbeszédében :
«. . . Önkéntesen vonultál el, hogy az Űr szine
előtt küzdj. Ott viaskodjál, mint oroszlán . . .
Midőn szünetelt a halál, fedezékedből soraiddal
felkerested azokat, kiket szerettél, kik otthon
aggódtak érted. Biztattad őket, bátorítottad őket,
mintha ők álltak volna csatasorban, tréfálkoztál
velük bensőségteljes, kedves modorodban, míg az¬
után egy ólomdarab le nem terített.
Kétszer temetnek! Baj társaid kegyelete he¬
lyezett el idegen földbe, azután hazahozott fájda¬
lomtól megtört atyád ...»
Az első sír feliratán állt ez a megjegyzés :
«Háromszori kísérlet után sikerült a mindannyiunk
által szeretettnek tetemét az oroszoktól lopva el¬
hozni ...» Eletet tettek kockára, hogy holttestét
elhozzák az ellenségtől . . . Akit halálában így
szerettek, annak kár volt meghalni ... És külö¬
nösen kár 20 éves korában . . .
Szarnék Andor hadapródj elölt. A kis török¬
becsei jogászgyerek . . . Holmi bakfisálmok hőse
lehet ilyen korban, ilyen gyerekarccal az ember . . .
És ime a világháború rémei közepett a rózsás
arcból sápadt halott arc, a gyerekből halállal bir¬
kózott szomorú halott, igazi hős lett . . . 1916 má¬
jus. 16-án esett el a krukienicei rohamban, mely¬
nek úgy indult neki, mint egy alapvizsgának, ne¬
vetve . . .
RaiS£ Sándor hadapródjelölt. (Elesett 1915
május 26. Krukienicénél.) Sötét végzettragédiának
utolsó felvonása volt. a krukienicei véres nap . . .
Bácskában mindenki ismerte Raisz Sándor regé¬
nyét . . . Magántisztviselő volt s később rövid
ideig Zombor város főtisztviselője. Aztán elfogta
a boldog családi élet varázsa, a gazdagság vágya
s — vendéglős lett. Csalódott . . . Csalódott min¬
denben és mindenkiben s mire körülnézett, egye¬
dül volt egy világnak, az embereknek csendes,
bántó, kétes részvétével körülvéve. Mi már re¬
ménye vesztetten, kiábrándultán ismertük meg . . .
De nem látszott elkeseredettnek . . . Csak a rész¬
véttől irtózott . . .
Ki tudná mit keres egy ilyen lélek a csaták
mezőin . . . Talán a halált, talán a kitüntetést
annak bizonyítására, hogy ő a regény igazi hőse . . .
Ki tudja . . .
A golyó, mely a krukienicei roham alatt tüde¬
jébe fúródott, elintézte a sorstragédiát és Raisz
Sándor nemesen áll az ő szomorú regénye végén . ..
Mi, akik megértettük életét —■ őszintén megsirat¬
juk halálát . . .
Vajda György hadnagy.
