Die digitale Landesbibliothek Oberösterreich

50 
zustand. Er wollte seinen Leuten bloss ein Bei- 
spiel dér Seelenruhe liefern. Diesmal habén die 
Geschosse blos seine Briefpapiere durchlöchert 
und dies waren seine letzten Lebenszeichen, die 
er nach Hause sandte ... In den grossen Mai- 
Kámpfen war er seinen Untergebenen und seinen 
Kamerádén stets ein leuchtendes Vorbild dér 
Tapferkeit. lm grössten Feuer ging er verwe- 
genen Mutes vorwárts, bis ihn nicht das Schick- 
sal dér fanatisch tollkühnen Helden eredte. Er, 
den tausende Kugeln unzáhliger Gefechte nicht 
trafen, ruht im gemeinsamen Grabe dér Kru- 
kieniceer Helden . . . Uns blieb blos ein grosser 
Erinnerungsschmerz zurück. 
Lt i. d. Rés. Emerich Treer. 
Kadett i. d. Rés. I^adislaus Balog1. Am 20-ten 
Mai 1915. in seinem 20-ten Lebensjahre fiel er bei 
Krukienice, am Felde dér Éhre. Gelebt hatte er 
kaum, aber zum vSterben war er béréit . . . Anláss- 
lich dér Beisetzung seiner irdischen Reste im 
heimatlichen Bódén charakterisierte ihn sein ein- 
stiger Professor folgend : «Freiwillig zogst Du ins 
Schlachtfeld hinaus, um wie ein Löwe zu kámpfen. 
Und so oft dér Tód Pausen hielt, schriebst Du aus 
dem Schützengraben an deine besorgten Angehöri- 
gen liebevolle Briefe. Ermuntert und getröstet hast 
Du deine Eltern, als befanden sie sich an dér Front, 
bis dich nicht ein Projektil niederstreckte. 
Zweimal wurdest Du beerdigt. Zuerst habén 
dich deine Kamerádén pietátvoll in fremde Erde 
gebettet, dann brachte dich dein gramgebeugter 
Vater nachhause.» 
Auf seiner ersten Grabstátte standén folgende 
Worte : 
«Nach dreimaligem Versuch gelang es uns end- 
.lich den Leichnahm des von uns allén so sehr Ge- 
liebten von den Russen heimlich wegzutragen ...» 
Kamerádén habén ihr Leben riskiert, um den 
Leichnahm vöm Feinde zu holen . . . 
Jemand, den mán nach seinem Tode noch so 
liebte, dessen Tód ist wirklich ein Verlust. 
Kadett i. d. Rés. Andor Szarnék. Die 
Schrecken und Gráuel des Weltkrieges verwandel- 
ten das rosige Antlitz eines kleinen Jushörers aus 
Törökbecse in ein bleiches Gesicht. Er, dér ein- 
stige Held so mancher Backfischtráume, wurde ein 
trauriger Todter, ein wahrer Held . . . Am 16. Mai 
1915 im Sturm bei Krukienice blieb er am Felde 
dér Éhre. 
Kadett i. d. Rés. Alexander Rais^ (Gefallen 
am 26. Mai 1915 bei Krukienice.) Das blutige Ge- 
fecht bei Krukienice schloss eine traurige Schicks - 
alstragödie ab . . . Dér Lebensroman des Alexander 
.Raisz ist jedem Bácskaer wohl bekannt. Erst 
Privatbeamter, spáter stádtischer Beamter. Sodann 
heiratete er und glaubte das Eheglück gefunden zu 
Balog Iyássló tart. hadapród. Hősi halált halt 
20 éves korában 1915 május 20-án Krukienicé- 
nél . . . Ennyi az életrajza egy csodálatos hős gye¬ 
reknek. Még nem élt, de meghalni volt bátorsága... 
Tanárja mondja róla, a hazahozott holt teteme 
feletti gyászbeszédében : 
«. . . Önkéntesen vonultál el, hogy az Űr szine 
előtt küzdj. Ott viaskodjál, mint oroszlán . . . 
Midőn szünetelt a halál, fedezékedből soraiddal 
felkerested azokat, kiket szerettél, kik otthon 
aggódtak érted. Biztattad őket, bátorítottad őket, 
mintha ők álltak volna csatasorban, tréfálkoztál 
velük bensőségteljes, kedves modorodban, míg az¬ 
után egy ólomdarab le nem terített. 
Kétszer temetnek! Baj társaid kegyelete he¬ 
lyezett el idegen földbe, azután hazahozott fájda¬ 
lomtól megtört atyád ...» 
Az első sír feliratán állt ez a megjegyzés : 
«Háromszori kísérlet után sikerült a mindannyiunk 
által szeretettnek tetemét az oroszoktól lopva el¬ 
hozni ...» Eletet tettek kockára, hogy holttestét 
elhozzák az ellenségtől . . . Akit halálában így 
szerettek, annak kár volt meghalni ... És külö¬ 
nösen kár 20 éves korában . . . 
Szarnék Andor hadapródj elölt. A kis török¬ 
becsei jogászgyerek . . . Holmi bakfisálmok hőse 
lehet ilyen korban, ilyen gyerekarccal az ember . . . 
És ime a világháború rémei közepett a rózsás 
arcból sápadt halott arc, a gyerekből halállal bir¬ 
kózott szomorú halott, igazi hős lett . . . 1916 mᬠ
jus. 16-án esett el a krukienicei rohamban, mely¬ 
nek úgy indult neki, mint egy alapvizsgának, ne¬ 
vetve . . . 
RaiS£ Sándor hadapródjelölt. (Elesett 1915 
május 26. Krukienicénél.) Sötét végzettragédiának 
utolsó felvonása volt. a krukienicei véres nap . . . 
Bácskában mindenki ismerte Raisz Sándor regé¬ 
nyét . . . Magántisztviselő volt s később rövid 
ideig Zombor város főtisztviselője. Aztán elfogta 
a boldog családi élet varázsa, a gazdagság vágya 
s — vendéglős lett. Csalódott . . . Csalódott min¬ 
denben és mindenkiben s mire körülnézett, egye¬ 
dül volt egy világnak, az embereknek csendes, 
bántó, kétes részvétével körülvéve. Mi már re¬ 
ménye vesztetten, kiábrándultán ismertük meg . . . 
De nem látszott elkeseredettnek . . . Csak a rész¬ 
véttől irtózott . . . 
Ki tudná mit keres egy ilyen lélek a csaták 
mezőin . . . Talán a halált, talán a kitüntetést 
annak bizonyítására, hogy ő a regény igazi hőse . . . 
Ki tudja . . . 
A golyó, mely a krukienicei roham alatt tüde¬ 
jébe fúródott, elintézte a sorstragédiát és Raisz 
Sándor nemesen áll az ő szomorú regénye végén . .. 
Mi, akik megértettük életét —■ őszintén megsirat¬ 
juk halálát . . . 
Vajda György hadnagy.