355
A huszonhármas árvákért.
Ámulva nézem a nagyarányú mozgalmat,
azt a hatalmas akciót, melyet katonák
indítottak meg a hadiárvák érdekében.
Ügy meg tud indítani a képeslapok harc¬
téri reprodukciója, mikor egy-egy borostás-
állú marcona katona öklömnyi csöppséget
emel ott, a messze idegenben izmos karjaira
s úgy elhallgatja gőgicsélő gagyogását! .
Istenem, vaj’ mit érezhet ilyenkor az a hős
katona ott belül, a szíve körül?! . . .
S ha a fonnyadó árvák ajkán felsír a
panaszszó: «nincs senki, aki mondaná:
szeretlek gyermekem!» — egy nemzet siet
keblére ölelni a drága, a szent örökséget
s a szeretet melegével odaszorítja legjobb¬
jaink pusztulásán gyötrődő szívéhez, át¬
ölelve, csókolgatva kiáltja oda a hadiárvák
felé: «Leszek gondozód, leszek anyád én\»
Felséges gondolat! A nemzet jövendő virá¬
gait nem engedi gondozatlanul elfonnyadni,
elhervadni az ország!
Nem! a részvét forró könnyeivel öntözi e
virágos kertet most milliók serege, meg¬
érleli, nagyra növeszti, élteti a gondos sze¬
retet s összegyűjti e drága virágot mind¬
mind abba az asylumba, melyet a nemzeti
áldozatkészség fog emelni a hadiárvák szá¬
mára.
S az árvák e felsegített, a haza keblén
nekiserdült, megemberkedett légiója maj¬
dan őszinte lelkesedéssel fog e szeret etért
hálahimnuszt zengeni s viszonzásul mindig
kész lesz arra, hogy visszaadja az ország¬
nak, amit tőle nyert: az életet!
Zombor, 1916. május 25-én.
Körmöczy Ernő,
cholti c. apát, plébános.
Redaktion des Kriegsalbums. — A Hadialbum szerkesztősége.
