Die digitale Landesbibliothek Oberösterreich

354 
Valahol messze. 
Szomorú írás jött . . . Mindenik betűje 
Fájó híradásnak vérbe mártott tűje . . . 
Csak annyi volt benne : «Szomorú az eset : 
Kis Mihály közvitéz nagy harcban elesett.» 
r 
A Kis Mihály-portán, mintha várták volna, 
Mintha azért minden régi rendben folyna . . . 
Hazug hír is lehet ... S ha leszáll az este, 
Még hogyha igaz is — csak úgy várják lesve... 
Csak a régi imát mondja el az asszony : 
«Uristen! Kegyelmed felette virasszon . . .» 
Csititgatva járkál az álmos gyerekkel: 
«Megjön édesapád, ha este nem : reggel. 
Tente-tente szépen, én kicsiny, kis árvám... 
Hisz ha meghalt volna, mégis visszavárnám...» 
S tíz kövér ujjacska — úgy kapkod a légben, 
Mintha kusza bajuszt rángatna keményen . . . 
Megveti azután mindkét tornyos ágyat, 
Hátha mégis megjön, kit annyira várnak. 
Hátha nem is igaz . . . «Tente én kis árvám, 
Ha százszor meghalt von’, mégis visszavárnám. 
Hiszen mikor elment, komolyan Ígérte 
S amit Mihály Ígért, meg van az ígérve. . .» 
Pisla mécsvilágnál, a vetett ágy szélén 
Szomorú éjszaka kétségölő mélyén 
Kis Mihályné olvas . , . Hogy hihetne neki . . 
A szomorú írást egyre bötüzgeti ... 
S valahol messze, havas erdő-szélen, 
Nagy Galíciában, véráztatta téren, 
Messze idegenben, hová hőst temettek, 
Síró szél rázogat egy kis fakeresztet. 
Breyer Gyula, 
e. é. önkéntes. 
A régi Bácskáról. 
A régi Bácskáról mennyi történet, mennyi 
legenda született. ... Különös glória övezte 
ezt a szót : Bácska. A híres mulatások, a 
hetedhétországra szóló dáridók hazájának 
tartották ezt az áldott földet. Vájjon lesz-e 
olyan hosszú életük azoknak az új legendák¬ 
nak, amelyek most születnek, mint aminő 
a régieknek volt? Emlegetik-e majd ember¬ 
öltők múltán is az új bácskai virtust, ame¬ 
lyet ott ismertünk meg a szerb pocsolyák¬ 
ban, lengyel síkságon, az orosz gránicon? 
Születnek-e új legendák a bácskai apákról, 
akik együtt harcoltak a fiaikkal, az anyák¬ 
ról, akiknek szemét elborította a könny, de 
akik mégis erősek voltak, hittel hívők és 
Kommunion an dér Eront. — Áldozás a harctéren. 
szorgos kezüek, maguk is dologhoz látók. 
S megművelték a bácskai híres földet, amely, 
ha csak egy esztendőben nem termett volna, 
azt bizonyosan az egész ország megsínylené. 
Fiaink és unokáink beszélnek-e majd a hősi 
halottakról, a bénákról, a szenvedőkről, akik 
oly sokan vannak. 
A régi legendák hőseit a vidám mulatás- 
bán nem tudta senki legyőzni, az új legendák 
hősein az ellenség és a szenvedés nem tudott 
úrrá lenni. 
Reformálni kell a legendákat. A régiek 
helyett ezeket az újakat kell emlegetni. 
Dr. Fenyves Ferenc, 
a Bácsmegyei Napló szerkesztője. 
Strasse in Turka. — Turkai utcarészlet.