Die digitale Landesbibliothek Oberösterreich

323 
an stets kriegsbereit gemachten Kámpfern, 
seien diese Zeilen gewidmet. 
Stolz und Rührung zugleich ergreift den 
Verfasser, in Erinnerung dér vielen Marsch- 
bataillone, die seit dem Beginne des Krieges 
von Zombor ausgezogen sind auf die Wahl- 
statt, um die Lücken auszufüllen, die 
wáhrend so vieler und heftiger Kampfe in 
den Reihen des ruhmreichen, sieggewohnten 
Regimentes Markgraf von Baden Nr. 23, 
entstanden sind. Jedesmal folgten die Bács- 
kaer Söhne — ob Jung oder Alt — freudigen 
Mutes den háuslichen Herd verlassend, unter 
die Fahne, in froher, fester Zuversicht auf 
den Sieg unserer gerechten Sache. 
Mit gleichem Eifer und Fleiss unterwarfen 
sich die Braven dér schwierigen Zeit ihrer 
Abrichtung und Heranbildung zu Soldaten. 
Geschmückt mit Blumen, nationalen Farben 
und Emblemen verliessen — nach jedesmali- 
ger, feierlicher Eidesleistung — die fertigen 
Kámpfer mit Sang und Klang, unter dem 
Jubel dér Bevölkerung, ikre engere Heimat, 
um sich dem Feinde auf dem Felde dér 
Éhre zu stellen, ihre Kraft mit demselben 
zu messen. 
Fürwahr, ein sich schon oft und oft wieder- 
holendes, doch jedesmal ergreifendes Bild 
dér Kraft und gesunden Volksseele, die in 
dér Bácska seit jeher wohnt und feste Wur- 
zeln gefasst hat. 
Vaterland! Du kannst stolz sein auf Deine 
Söhne aus dér Bácska! 
Mit dankbaren Gefühlen für jene vielen, 
braven Offiziere und Unteroffiziere, die sich 
an dér Heranbildung von etlichen Tausen- 
den Soldaten, dér fást monatlich abgegange- 
nen Marschbataillone, aufopferunsgvoll und 
selbstlos — oft in stiller Resignation — 
beteiligt habén,will ich diese Zeilen schliessen. 
Auch bei uns im Hinterlande gilt die 
Devise, wie allerorten, wo unsere Soldaten 
stehen : 
«Jedermann auf seinem Posten, in treuer 
Pfíichterfüllung für Kaiser, König und Vater¬ 
land h 
Zombor, im Mai 1916. 
Oberstleutnant Kari Erhart, 
Ersatzbaonskmdt. 
sorok, arról a munkáról, mely hazánk bel¬ 
sejében az ezred pótzászlóaljánál, a mindig 
harcrakész harcosok kimeríthetlen forrásánál, 
annyi odaadással, annyi önzetlenséggel folyik 
Büszkén és nagy megindultsággal emlé¬ 
kezem vissza arra a sok menetzászlóqljra, 
melyek a háború kezdete óta katonás halálra- 
szánással, — dalolva vonultak Zomborból 
a kötelességteljesítésre, tán a halálba, hogy 
kipótolják azokat a hiányokat, melyek a 
nagy és véres küzdelmek alatt a dicsőséges 
és győzelemhez szokott 23-asok soraibari 
keletkeztek. És a bácskai fiúk — ifjak és 
öregek — vidám kedvvel hagyták el min¬ 
denkor az édes otthont s a győzelem biztos 
tudatával igaz ügyünkben bízva mentek a 
katona bizonytalan sorsa elé. 
Buzgó igyekezetét láttam a derék fiúknál 
mindenkor, kezdve attól az időtől, mikor a 
nehéz kiképzés alatt öntudatos kötelesség¬ 
teljesítéssel akart a polgár — katonává 
lenni. Láttam, mikor virággal ékesítve, nem¬ 
zeti színek és jelvények alatt —• a mindenkor 
ünnepélyes eskütétel után, mint kész és 
mindenre kész harcosok, mentek dalolva, a 
lakosság ünneplő rivalgása közepett, elhagy¬ 
ták szülőföldjüket, hogy a becsület mezején 
szembeszálljanak az ellenséggel és összemér¬ 
jék vele erejüket. És sokszor láttam az egész¬ 
séges népiéleknek ezt a meg-megismétlődő 
és mindenkor elragadó megnyilatkozását és 
büszke vagyok arra, hogy kötelességteljesítés 
fakad a bácskai drága földben és büszke 
lehet a mi édes hazánk az ő bácskai fiaira! 
Hálát érzek mindazon derék tisztünk és 
altisztünk iránt, kik ennek az eredménynek 
elérésében oly önzetlenül segédkeztek 'és ön- 
feláldozással képezték ki a csaknem havonta 
elvonult menetzászlóaljak sok-sok ezer kato¬ 
náját s ezzel maguk is kiváló példáját adták 
a kötelességteljesítésnek ... És itt — messze 
a harctértől végzett nagyon fontos katonai 
munkát teljesítőkre is érvényben áll mint 
mindenütt -— hol katonáink őrködnek, a 
kötelességteljesítés aranyszabálya : 
«Híven és a kötelesség szent érzetével, 
mindent a királyért és hazáért!» 
Erhart Károly alezredes, 
pótzászlóalj parancsnok. 
21