Dér 4. und 6. Juni 1916.
Anfangs Juni 1916 iiatten die Russen nach
umfassenden Vorbereitungen mit riesiger
Übermacht die Offensive gégén unsere ganze
Nordostfront von den Rokitno-Sümpfen bis
an die rumánische Grenze ergriffen. Dér
Stoss gégén das Zentrum traf die nord-
westlich Tarnopol, an dér strategisch wich-
tigen Bahnlinie Lemberg—Podwoloczyska
in Stellung beíindliche 32. Infanterietrup-
pendivision. Das Infanterieregiment 23
hatte hier die Positionen náchst des Dorfes
Hladki inne. Dér rechte Flügel des Regi-
giments stand auf dér dominierenden Erhe-
bung des ganzen Divisionsabschnittes. Es
war vorauszusehen, dass dér Feind keine
Opfer scheuen werde, sich dieser Höhe, die
vermöge ihrer beherrschenden Lage einen
Schüsselpunkt dér Stellung darstellte, zu be-
máchtigen.
Am 4. Juni um 4h 30' früh setzte unge-
wöhnlich starkes feindliches Artilleriefeuer
gégén die Stellungen dér Division ein. Be-
sonders heftig war das Feuer gégén den rech-
ten Flügel des Regiments. Fást 5 Stun-
den hindurch wáhrte die Beschiessung un-
unterbrochen. Sie sollte aber die Kampfes-
freude unserer braven 23-er nicht besiegen.
lm Gegenteil. Alles harrte voller Erwartung
des Moments, in welchem dér feindliche In-
fant eriean griff ansetzen musste. Unbeküm-
mert um die eigene Deckung verharrte die
Mannschaft vielfach freiwillig an dér offenen
Brustwehr.
A nagy orosz offenziva első napja.
Tarnopoltól északnyugatra egyikfzászló-
aljunk előtt 350 orosz holtteste feküdt.
1916 június 5. Höfer.
A mosolygós, azurkékeges, napsütéses
májusban senki sem gondolt a bekövetkező
borús, sőt néha zivataros jövőre : a júniusra.
Az orosz háborút elintézett ügynek tekin¬
tettük. Óriásnak néztük az oroszt, de olyan¬
nak, akinek kezét-lábát már megkötöztük.
Ki gondolta volna, hogy ez az óriás még
egyszer megmozduljon? És mégis . . .
Június első napjain századom, melynek
fele mezőn, fele pedig egy kis erdőben állott,
az oroszok részéről rég látott, szokatlan dol¬
got tapasztalt. Az orosz tüzérség lőtt. Jobb¬
ról, balról, élűiről megszólalt néha egy «kis
piszkos» vagy «schwere» és robbant.
— Hála Istennek, hogy lő, legalább lesz
aluminium, — mondotta egyik szenvedélyes
gyűrűcsinálónk, úgyis fogytán vagyok.
— Elseje van, az orosz tüzérség municiót
kapott, — jegyezte meg nagy határozott¬
sággal szakácsunk, ki épen az ebédet hozta
ki részünkre és aki mindenféle háborús,
ügyes-bajos dologban nagy szakértő.
A 23-asok inkább jóindulatú érdeklődést,
mint megdöbbenést tanúsítottak a követ¬
kező napokon is, mikor már az ágyúzás
mind sűrűbb és az ú. n. repülőtevékenység
«kiadósabb» lett.
— Csak jöjjenek!
S a bakák, amikor meghallották, hogy az
orosz támadni akar, nem nagyon hittek az
egészben.
19*