Die digitale Landesbibliothek Oberösterreich

Dér 4. und 6. Juni 1916. 
Anfangs Juni 1916 iiatten die Russen nach 
umfassenden Vorbereitungen mit riesiger 
Übermacht die Offensive gégén unsere ganze 
Nordostfront von den Rokitno-Sümpfen bis 
an die rumánische Grenze ergriffen. Dér 
Stoss gégén das Zentrum traf die nord- 
westlich Tarnopol, an dér strategisch wich- 
tigen Bahnlinie Lemberg—Podwoloczyska 
in Stellung beíindliche 32. Infanterietrup- 
pendivision. Das Infanterieregiment 23 
hatte hier die Positionen náchst des Dorfes 
Hladki inne. Dér rechte Flügel des Regi- 
giments stand auf dér dominierenden Erhe- 
bung des ganzen Divisionsabschnittes. Es 
war vorauszusehen, dass dér Feind keine 
Opfer scheuen werde, sich dieser Höhe, die 
vermöge ihrer beherrschenden Lage einen 
Schüsselpunkt dér Stellung darstellte, zu be- 
máchtigen. 
Am 4. Juni um 4h 30' früh setzte unge- 
wöhnlich starkes feindliches Artilleriefeuer 
gégén die Stellungen dér Division ein. Be- 
sonders heftig war das Feuer gégén den rech- 
ten Flügel des Regiments. Fást 5 Stun- 
den hindurch wáhrte die Beschiessung un- 
unterbrochen. Sie sollte aber die Kampfes- 
freude unserer braven 23-er nicht besiegen. 
lm Gegenteil. Alles harrte voller Erwartung 
des Moments, in welchem dér feindliche In- 
fant eriean griff ansetzen musste. Unbeküm- 
mert um die eigene Deckung verharrte die 
Mannschaft vielfach freiwillig an dér offenen 
Brustwehr. 
A nagy orosz offenziva első napja. 
Tarnopoltól északnyugatra egyikfzászló- 
aljunk előtt 350 orosz holtteste feküdt. 
1916 június 5. Höfer. 
A mosolygós, azurkékeges, napsütéses 
májusban senki sem gondolt a bekövetkező 
borús, sőt néha zivataros jövőre : a júniusra. 
Az orosz háborút elintézett ügynek tekin¬ 
tettük. Óriásnak néztük az oroszt, de olyan¬ 
nak, akinek kezét-lábát már megkötöztük. 
Ki gondolta volna, hogy ez az óriás még 
egyszer megmozduljon? És mégis . . . 
Június első napjain századom, melynek 
fele mezőn, fele pedig egy kis erdőben állott, 
az oroszok részéről rég látott, szokatlan dol¬ 
got tapasztalt. Az orosz tüzérség lőtt. Jobb¬ 
ról, balról, élűiről megszólalt néha egy «kis 
piszkos» vagy «schwere» és robbant. 
— Hála Istennek, hogy lő, legalább lesz 
aluminium, — mondotta egyik szenvedélyes 
gyűrűcsinálónk, úgyis fogytán vagyok. 
— Elseje van, az orosz tüzérség municiót 
kapott, — jegyezte meg nagy határozott¬ 
sággal szakácsunk, ki épen az ebédet hozta 
ki részünkre és aki mindenféle háborús, 
ügyes-bajos dologban nagy szakértő. 
A 23-asok inkább jóindulatú érdeklődést, 
mint megdöbbenést tanúsítottak a követ¬ 
kező napokon is, mikor már az ágyúzás 
mind sűrűbb és az ú. n. repülőtevékenység 
«kiadósabb» lett. 
— Csak jöjjenek! 
S a bakák, amikor meghallották, hogy az 
orosz támadni akar, nem nagyon hittek az 
egészben. 
19*