Die digitale Landesbibliothek Oberösterreich

21 
wurde. Das Regiment zollt seinem geliebten 
einstigen Kommandanten allé Heldenehre. 
Am 3. September 1914 übernahm General- 
stabsoberst Julius v. Vidale das Kommandó 
des Regimentes. Er befehligte die 23-er 
zűr Zeit dér erbittertesten Kámpfe, in den 
ersten zwei Offensiven in Galizien und zűr 
Zeit unserer Kámpfe in Russisch-Polen. 
Das Können, dér persönliche Műt und 
die Geistesgegenwart des ausgezeichneten 
Befehlshabers bewahrten wiederholt in diesen 
opfervollen Kámpfen das Regiment vor dér 
Vernichtung durch die moskovitische Über- 
macht. An seinen Namen knüpft sich dér 
ewigwáhrende Ruhm des Sieges von Rumno 
und so vieler Kámpfe in diesen blutigen 
vier Monaten . . . Spáter wurde er nebst 
an dérén Auszeichnungen zum Generálnia jor 
ernannt. Das Kriegsalbum veröffentlicht 
einige seiner vorzüglichen Skizzen und ver- 
ehrt in ihm den hervorragenden General und 
seinen illustren Mitarbeiter, dér auch noch 
heute die 23-er für seine Bakas hált. 
Oberstleutnant Rudolf Pfalz trat am 24. 
Jánner 1915 in Russisch-Polen an die Spitze 
des Regimentes. Anfangs Márz nimmt er 
schon an den schrecklichen Karpathen- 
kámpfen Téil, wo das Regiment seinen 
Leidensweg voll Blut und Frost wandelte. 
Radziojova, Tiskova, Jablonki, Volamihova.. 
Die traurigen Osterfeiertage . . . Es war ein 
wahrhaftes Glück für’s Regiment, dass auch 
sein neuer Befehlshaber ein Mann des Herzens 
war, dér nebst seinen grossen militárischen 
Fáhigkeiten und oft bewiesenen Vorzügen in 
diesen ausserordentlich schwierigen Zeiten 
stets vöm Herzen bestrebt war, die Lage 
seiner vielgeprüften Mannschaft, wenn auch 
nur im Geringsten zu verhessem. 
Am 24. Mai 1915 übernahm das Regiments- 
kommando dér gegenwártige Kommandant 
Oberst Kari Glöckner, dessen wir anderwárts 
erwáhnen. 
Zeitweilig, für kürzere Dauer befehlig- 
ten provisorisch die Oberstleutnants Lud- 
wig Krause, Rudolf v. Hahne, Josef Bandat 
und Major Ladislaus Mády das Regiment. 
An diese Namen knüpfen sich gleichfalls 
so manche glorreiche Tagé des Regimentes. 
Vidale Gyula vezérkari ezredes vette át 
1914 szeptember 3-án az ezred parancs¬ 
nokságát. A legnehezebb harcok idején a 
két galiciai offenzivában és az oroszlen¬ 
gyelországi küzdelmeinkben vezette a hu- 
szonhármasokat. A nehéz idők veszteségei 
mellett nem egyszer csupán a jeles parancs¬ 
nok tudása, személyes bátorsága és lélek¬ 
jelenléte óvta meg az ezredet attól, hogy a 
rettenetes orosz túlerő meg ne semmi¬ 
sítse. Nevéhez fűződik a rumnói örökszép 
diadal s a véres négy hónap annyi dicső¬ 
séges küzdelme . . . Később egyéb kitün¬ 
tetései után vezérőrnaggyá neveztetett ki. 
A huszonhármasok főleg a humánus vezért, 
a melegszívű embert szerették benne . . . 
A Hadialbum néhány pompás rajzát közli 
és illusztris munkatársát is tiszteli a jeles 
tábornokban, ki ma is az ő bakáinak tartja 
a huszonhármasokat . . . 
Pfalz Rudolf alezredes 1915. évi január 
24-én lépett az ezred élére . . . Röviddel 
ezután már a kárpáti küzdelmek havas 
véres kálváriáját járta az ezred. Rad- 
ziojowa, Tiskowa, Jablonki, Wolamihowa . . . 
A rémes húsvéti ünnepek . . . Szerencséje 
az ezrednek, hogy új ezredese ismét érző 
ember volt. Nagy katonai tudása, a rend¬ 
kívül súlyos viszonyok között kitűnt ki¬ 
válósága mellett főérdeme, hogy a rémes 
kárpáti napokban agyonsanyargatott sze¬ 
gény katonák helyzetét, ha bármily cse¬ 
kéllyel lehetett is, de könnyítette . . . 
A nehéz idők után a nagy offenziva nem 
kevésbbé nehéz napjai alatt számos ütkö¬ 
zetben — így Krukienicénél is — ő állott 
az ezred élén s tevékenységéért egyebek 
után a Lipótrend lovag keresztjét nyerte. 
Pfalz Rudolf alezredes a parancsnokságot 
1915. évi május hó 24-én adta át jelen¬ 
legi parancsnokunknak, Glöckner Károly 
ezredesnek, kiről más helyen emlékszünk 
meg. 
Ideiglenesen hosszabb-rövidebb ideig pár 
rancsnokai voltak az ezrednek Krause La¬ 
jos, Hahne Rudolf és Bandat József al¬ 
ezredesek és Mády László őrnagy, kiknek 
nevéhez az ezred háborús szereplésének 
nem egy fényes napja fűződik.