355 A huszonhármas árvákért. Ámulva nézem a nagyarányú mozgalmat, azt a hatalmas akciót, melyet katonák indítottak meg a hadiárvák érdekében. Ügy meg tud indítani a képeslapok harc¬ téri reprodukciója, mikor egy-egy borostás- állú marcona katona öklömnyi csöppséget emel ott, a messze idegenben izmos karjaira s úgy elhallgatja gőgicsélő gagyogását! . Istenem, vaj’ mit érezhet ilyenkor az a hős katona ott belül, a szíve körül?! . . . S ha a fonnyadó árvák ajkán felsír a panaszszó: «nincs senki, aki mondaná: szeretlek gyermekem!» — egy nemzet siet keblére ölelni a drága, a szent örökséget s a szeretet melegével odaszorítja legjobb¬ jaink pusztulásán gyötrődő szívéhez, át¬ ölelve, csókolgatva kiáltja oda a hadiárvák felé: «Leszek gondozód, leszek anyád én\» Felséges gondolat! A nemzet jövendő virᬠgait nem engedi gondozatlanul elfonnyadni, elhervadni az ország! Nem! a részvét forró könnyeivel öntözi e virágos kertet most milliók serege, meg¬ érleli, nagyra növeszti, élteti a gondos sze¬ retet s összegyűjti e drága virágot mind¬ mind abba az asylumba, melyet a nemzeti áldozatkészség fog emelni a hadiárvák szᬠmára. S az árvák e felsegített, a haza keblén nekiserdült, megemberkedett légiója maj¬ dan őszinte lelkesedéssel fog e szeret etért hálahimnuszt zengeni s viszonzásul mindig kész lesz arra, hogy visszaadja az ország¬ nak, amit tőle nyert: az életet! Zombor, 1916. május 25-én. Körmöczy Ernő, cholti c. apát, plébános. Redaktion des Kriegsalbums. — A Hadialbum szerkesztősége.