275 Május 16. A X. Marschbaon egy százada Schüller kapitánnyal az élén berukkol az ezredhez, Schüller százados átveszi az I. Baon- kommandót, a Il-ét Büttner százados Május 17. Előnyomulás Ostrozec felé a mozgó harcokban ritkán észlelhető nagy hevességű ellenséges tüzérségi tűzben. Az ellenség tehát állásba jutott. Már voltak veszteségeink, s az ezrednek egyik igen szimpatikus önkéntes szakaszvezetője, Sza¬ rnék Andor itt halt hősi halált. Ez a hely már Krukienice vonalában feküdt. Május 18. Az erre a napra virradó éj¬ szakán balra eltoltak bennünket. Menetelés vaksötétben, tűzlármától zengő hegyek kö¬ zött. Egy áruló fényszóró, hasoncsúszás, fel¬ lélegzés, új rémhír : két század elszakadt! Suttogó káromkodások, bekerítettség érzete, céltalanság, az egyéni érzet teljes elveszté¬ sének nyomasztó súlya. Ma reszkető birka¬ nyáj a viharban, s holnap úgy halnak meg, mint a görög sórstragédiák hősei. Mihez is hasonlítanának jobban! Végre megtudjuk. Hadosztály-tartalék va¬ gyunk. A háborúban sok keservet átélt «öregek» morognak ; nem örülnek a pihenő¬ nek : «Oda fogunk biztosan kerülni, ahol a legrosszabb lesz». Ez biz igaz lehet, de az emberi optimizmus határtalan. Milyen bol¬ dogan aludtunk egy nagyot az illatos, üde fenyőerdőben. Átszürődött a napfény. Mosa¬ kodás, játék, pajzánság és feledés . . . Biztosan hihetetlen annak, aki olvassa, s most, hogy irom kissé magamnak is az. Május 29. Az I. Baon már tűz vonalban van, a II. még tartalékban. A hatosoknak egy orosz előállás ellen intézett sikeres rohamát négy gépfegyver tűzerejével hatásosan támo¬ gatom. Erős ellenséges tüzérségi tűz. A bal fegyvert teli találat éri. Hason odacsúszom; három derék emberem szenes hullája, s hasz¬ navehetetlen géppuska . . . Mit használnak a bajtársi könnyek! Új parancs! A Baon a 70-esek mögé húzódik. Vaksötét! Parancs¬ kiadás, s rövid megbeszélés. Kilenc órakor általános roham lesz ... Irtózatos ideges túlfűtöttség, amelyet em¬ beri lélek már nem viselne el a természet csodálatos rendezése nélkül. Zsibbadt nyu¬ galom száll az idegekre, csak a szivek zihál¬ nak versenyt az orosz géppuskák csúnya kelepelésével . . . Fáj az emlékezés . . . Nem célom a borzalmak festése ... de nem is visz rá a lélek a háború feldicsérésére. Az önfeláldozó áldozatkészség példátlan harakirijét éltük meg . . . Krukienice a leg¬ nagyobb bácskai temető lett az 1915. évi május 19-én, a véres győzelem iszonyatos napján .... Ez volt az ezred dicsőségekben gazdag történetének legvéresebb napja , . . Talán mégis zarándok-hely lesz Krukienice . . . Dr. Vajda György, tart. hadnagy. ®©®®©®®©®®©®®©®®©®®®®®©®®©®®©®®©®®©®®©®®®®®©®®©®®®®®©®®©®®©®®©®®©® Hideg szél fúj mégis megyünk, Búcsúharang kondúl. . . Harcba megyek, elbúcsúzom Édes galambomtúl.... Kiállók a kapujába, Kibeszélgetem magamat Véle utoljára ... Ellőtték a balkaromal, Folyik piros vérem. Nincsen kéznél egy szanitéc, Ki bekössön éngern. Gyere, babám, sebeimet Te kötözd be s gyógyítsd meg a Bánatos szívemet. Hideg szél fúj . . . — Bakanóta. — Öreg ágyúk harangoznak, Szólnak temetésre . . . Öreg bakát így temetnek Muszka föld mélyére . . . Sirass, babám, sirass, egyre: Könnyebb lesz a szegény holtnak Idegen föld terhe . . . Odahaza valakire Nagyon, nagyon, várnak . . . Halovány lett az orcája Egy szép barna lánynak . . . Sírjál, barna kislány, sírjál... Halott vitéz kedvesednek Bús levelet írjál. . . A harctérre bús levél jött, Könny is hullott rája . . . Barna kis lány, bús leveled A választ ne várja . . . Nincs szíve a hideg vasnak: Ne sírj, kis lány, a halottak Többé nem olvasnak . . . Visszament egy gyászos levél Az orosz harctérrül. . . Ráírták, hogy akinek szólt Elesett vitézül. Fej fát vágnak egy új sírnak... Bús levélre búsabb választ Tán az égből írnak . . .