270 nien bis zum Rückhaltpunkte. — Dér Draht entstand und wurde breiter, Minen und Abreissgranaten sáeten wir in die Erde, selbst die Báume vor dér Front trugen Hand- granaten als noli me tangere zűr Warnung vor dem Eindringling. Die brave Artillerie als bester Freund des Infanteristen erstieg un- selig schwer die Berge und donnerte weit- hinschallend. Wir fühlten allé, dass die Würfel dér Entscheidung zu rollen beginnen, und waren frohgemut. So auch Infanterist Péter Szilágyi, als er den Auftrag békám, am feindwártigen Rand von Ujszomolnok die guten Kartoffeln zu holen für die IV-te Kompagnie. «Nimm doch das Gewehr mit» sagte sein Oberleutnant. Szi¬ lágyi aber dachte, das Gewehr sei schwer, er könne alsó seinen zu füllenden Sack nicht ordentlich beladen, weshalb er nur eine Handgranate in den Gürtel steckte und in die Ruinen des Ortes schlich. Beinahe am anderen Ende angelangt, begann er dann zu arbeiten, als er einen schwerbewaffneten Russen daherkommen sah. Rasch hinter einen Rauchfang zu springen war bald ge- schehen. Schwerfállig kommt dér Tráger zarischer Kultur daher. Als er den Sack am Bódén erblickte, begann auch er Kartoffeln zu klauben, wobei er jedoch das Gewehr ablegte. Szilágyi springt jetzt plötzlich vor, nimmt sein Gewehr und ruft «stoj»; oh wie erschrak das Massentier, die Hánde flogen hoch, das Bajonett auf den Bódén und zum Zeichen des Friedens ergreift er rasch ein Saktuch und wedelte damit herum, ob- wohl Szilágyi knapp neben ihm stand, er solle ihm nur nichts antun. Dér kleine Szi¬ lágyi aber hatte selbst nicht mindere Sorge, denn dér Russe war doppelt so gross. Da erblickt er ein Kellerloch, verzweifelnd und befehlend zugleich ruft er ihm zu — «so- fort mars le a pincébe» — dabei hindeu- tend. — Erleichtert und glücklich grinsend begab dér Russe sich in seinen Árrést. Szi¬ lágyi arbeitet nun an dér weiteren Füllung seines Sackes, als wieder ein Russe daher- kommt. Diesem lauert er nunmehr mit dem Gewehre des Ersteren, wieder hinter seinem Rauchfang auf und donnernd kommandiert A cár ideparancsolt rabszolgáinak nyomo¬ rúságoshordái szomorú képet nyújtottak. Át¬ kiáltoztunk hozzájuk : ne bujkáljatok a sö¬ tét, sáros odúkban, nézzetek bátran a sze¬ meink közé, mérkőzni akarunk veletek . . . De hiába ... A tavaszi napsugár éltető melege felvillanyozott bennünket és örömmel, büsz¬ kén végeztük fokozott munkánkat is. Az első vonallal hamarosan elkészültünk, a legmaga¬ sabb hegycsúcsokból és a lankás völgyekből támasztó pont lett. Drótakadály nőtt ki a földből, futóárkok vontak barázdákat a ta¬ lajban, aknákat helyeztünk el és a front előtti fákra aggatott kézigránátok fenyeget¬ tek az esetleg betolakodni akaró ellenség¬ nek ... Kitűnő tüzérségünk a Strib hegység¬ ben a Zemljanski Vrhon és ennek egyetlen útján Zemplénoroszinál nagy pusztításokat okozott az ellenséges állásokban. Igen sok muszkát elfogtunk. A honi földből emelkedő muszka keresztek százai figyelmeztették az ellenséget, hogy itt semmi keresnivalója . . . Arcvonalunk mögött vidáman, zölden tava- szodott, minden pázsitos és virágos volt . . . Felcsendült a nóta, a harmonika szava is, amelytől pedig a Kárpátok halálos hidegében elszoktunk. Mindez a közeledő verőfényes napokat jelentette, a győzők büszke szava volt ez. Éreztük, hogy közel van a döntés és ez vidámmá tett bennünket. Infanteriszt Szilágyi Péter is jókedvű volt, amikor azzal bízták meg, hogy az újszomol- noki ellenséges oldalról a IV. század részére jófajta krumplit szerezzen. — Vidd magaddal a puskádat is, — mondta főhadnagya. Szilágyi azonban azon a véleményen volt, hogy a fegyver nehéz és csak akadályozza őt a krumplizsák meg¬ töltésében. Egy kézigránátot akasztott szíjjá mögé és elindult a falu romjai felé. Alig hogy ideért és munkájába fogott, egy fegyveres muszkát látott közeledni. Gyorsan egy ké¬ mény mögé ugrott, ahol a cári kultúra kép¬ viselője nem vehette őt észre. A muszka meg¬ pillantván a földön a krumpliszsákot, letette fegyverét és ő is krumplit szedett. Szilágyi előugrik, felkapja a fegyvert és «stoj-t» kiált. A nagy muszka megijed, feltartja ke¬ zeit, a zsákját a földre ejti és a béke jeléül