Die Russen in Ungarn. — Muszkák Magyarországon. Als dér Russe noch in Ungarn war. Abenteuer des Infanteristen Szilágyi. Bei Ujszomolnok in unserem engeren Va- terlande leisteten wir wáhrend dér harten Osterzeit des Jahres 1915 dem starken Feinde, schweren und erbitterten Herzens Wider- stand. Viele waren wir nicht — das Regiment hatte kaum paar schwache Ke mpagnien, — aber diese wenigen waren auserksen schlach- tenerprobt und gestáhlt im Winter dér Kar- pathen. Heute können wir es sagen, was wir uns damals still geschworen. Niemand wird weichen, keinen Schritt mehr wird dér Feind gewinnen. Schweigend hörten wir, dass dér welsche Feind in unserer Nőt uns über- fallén will ... In unserem schönen Regi¬ ment dienen dem Kaiser und König, zűr Éhre Österreich-Ungarns die Söhne dér ehr- würdigsten Nationen dér Monarchie, ver- schieden in Sprache, einig im Herzen, ein- ander achtend und wissend, dass gleich dem Lictorenbeile dér Einzelne schwach, vereint jedoch die Trager dér Traditionén des ruhm- vollsten Reiches Europas stark sind und es bleiben werden für allé Zukunft. Ungaren, Deutsche und Kroaten lernten — falls sie es noch nicht tatén — einander lieben und je- der zeigte dem andern, dass er nunmehr wisse, dass bei uns Dreien die Zahl dér Solda- ten keine Rolle spielt, sondern nur das Herz, dér Műt und die Liebe den Ausschlag gébén. Wie jámmerlich erschienen uns die Mas- senhorden gehetzter Sklaven des Zárén . * . Die erste Linie wurde rasch tértig. —-Die höchsten Spitzen und die tiefsten Einschnitte des Terrains wurden zu Stützpunkten.— Hin- terháltig zogen schiefe und querlaufende Li- Mikor a muszka még Magyar- országon volt. Infanteriszt Szilágyi vitézi esete. Husvét táján, 1915-ben, e megpróbáltatᬠsokkal teljes napokban, elkeseredett ellen¬ állást fejtettünk ki a nagyszámú ellenséggel szemben. A zempléni határnál, Ujszomolnok mellett állottunk megfogyva. Az ezred né¬ hány gyenge századból állott — de ez a ke¬ vés ember harcok tüzében és a kárpáti télben edződött meg. Ma már szabadon beszélhe¬ tünk ... Az orosz egy tapodtat sem jöhet előbbre és mi tisztek, katonák a vérrel szer¬ zett tapasztalatokkal «megálljt» parancsol¬ tunk a moszkovita ellenségnek. Erőnkön fe¬ lül iparkodtunk, mert ha magunkon segítünk, Éten is megsegít bennünket. Érzelmeinket magunkba fojtva értesültünk a talián hadüze¬ netről. Hallottuk az ellenség örömujjcngá- sát, amely a hozzá illő aljas segítségnek szólt. Eddig is hűségesen küzdöttünk, de ezentúl szívünk izzó gyűlöletével és az ellenség uj- jongására, a legkisebb mozgolódására söprő sortűz volt a felelet. Az oroszok pusztítᬠsaira gondolva, nem törődtünk a veszedel¬ mekkel és becsületesen megtettük köteles¬ ségünket. Vhéz ezredünkben a monarchia legderekasabb népei szolgálják az uralkodó¬ házat és a hazát. Nem egynyelvűek ugyan, de egy érzelem hevíti őket. Egyesült erővel megvédeni a haza határait a késő jövőre nézve is . . . A magyarok, németek és hor- vátok — ha eddig nem is — de a világháború nagy kohójában megtanulták egymást sze¬ retni és becsülni. Mindannyian meggyőződ¬ tünk arról, hogy mi nálunk nem a katonák száma, hanem az egymást szerető bátor szív a fontos. És ebben nem volt hiány nálunk.