Sie ruhen in fremder Erde. — Nyugosznak messze idegenben. Turovice. 19. Dezember 1914. Es war einer dér vielen blutgetránkten, glorreichen und glánzenden Tagé des Re¬ giments, wo die 23-er wieder eine Kraft- probe ihrer wunderbaren Kriegstugenden lieferten . . . Dér 19-te Dezember 1914 bei Turovice ist ein klassisches Beispiel des mannhaften und heldenmütigen Aushar- rensj Unser blutigster und schmerzvoll- ster Erinnerungstag an Russisch-Polen, ein Ruhmesblatt in dér Geschichte des Regi¬ ments, dessen Glanz uns die tiefe Trauer um das vergossene Blut mildert. Wir drangen bereits seit einigen Wochen siegreich auf den hügeligen Gefilden Russisch- Polens vor und gehörten zu dér unter dem Kommandó von Böhm-Ermolli stehenden II. Armee. Es war dér 18. Dezember, ein Freitag. Um nh Nachmittag trafen die Bataillone II. , IV. und einige Teile des Ill-ten Ba- taillons nach einem seit Morgengrauen an- dauernden, ermüdenden Marsche vor Turo¬ vice ein. Statt dér wohlverdienten Nachtruhe er- hielt die Vorhut des unter Kommandó von Major Hahne stehenden Ill-ten Ba- taillons, kaum als sie den Őrt passierte ein heftiges hindliches Feuer. D.e vorausge- sandten Husarenpatrouillen, von denen einige den Heldentod fanden, meldeten stárkere feindliche Kráfte nördlich und südlich von Turovice . . Major Hahne entwickelte sofort die Vor- truppen und erstattete dem Regiments- kommando Meldung. Hierauf liess Oberst v. Vidale den Raum rechts vöm Orte durch das IV. Baon besetzen und erteilte dem unter Kommandó des Major Bandat ste¬ henden II. Baons den strikten Befehl, Staracovice unbedingt zu nehmen. Dér sofort angesetzte Angriff dér Baone III. und IV. warf den Feind bis Stara¬ covice und Dombrowa zurück, wáhrend Turovice. 1914 december 19. A vértől, dicsőségtől pirosán, fényesen ragyogó sok nap közül egy ... A huszon- hármasok hadierényeinek egy próbaköve s egyben legcsodásabb bizonysága ... A leg¬ véresebb napunk Oroszlengyelországban: Turovice 1914 dec. 19. Egy olyan lapja az ezred történetének, melynek fénye feled¬ teti a sok gyászt, a kiontott vért. December hó 18-án . . . Péntek este volt. Nem teszi babonássá a huszonhármasokat egy péntek, de még a háború minden pén¬ tekje sem . . . Már hetek óta csatáztunk győzelmesen az oroszországi dombos mező¬ kön. A Böhm-Ermolli tábornok vezénylete alatt álló II. hadsereg fényes ütközeteiből vettük ki méltó részünket. December 18-án, reggeltől-estig tartó fárasztó menetelés után, a 32. gyaloghadosztály kötelékébe tartozó ezredünk II. és IV. zászlóalja és részben a III. zászlóalj is, este 11 órakor érkezett Turovice elé. Itt a megérdemelt éjszakai nyugvás helyett — a III. zászlóaljat, mely¬ nek élén Hahne őrnagy (később alezredes) állott — amint elővédjével a falun áthatolt— pár perc múlva ellenséges tűz fogadta. Az előre küldött huszárpatrullok — melyekből többen hősi halált haltak, — erős ellenséges erőket jelentettek Turovicétől északra és délre. Hahne őrnagy azonnal harc vonalba ren¬ delte az előcsapatokat s egyben a helyzet¬ ről jelentést küldött Vidale ezredesnek, az ezred parancsnokának, akinek rendeletére a IV. zászlóalj a falutól jobbra helyezkedett el harcvonalba, míg a Bandát őrnagy vezény¬ lete alatt álló II. zászlóalj Staracovice köz-