Bácskáét Jungen ... Bácskai legények_ Bácskáer Jungen, ihr berühmten ungari- schen «Gascogner», ihr i8jáhrigen Jungen, mit offener Stirn und feurigen Augen, Ihr dreissigjáhrigen Jungen, Ihr Familienváter, mit ernsten Antlitzen, Ihr grauhaarigen, fünfzigjáhrigen Jungen, mit den verwitter- ten Gesichtern, die Ihr schon Grossváter seid: wir sind stolz auf Euch! Auch in Friedens- zeiten waren wir es,-als Ihr mit dér kraft- strotzenden Heiterkeit eurer Jugendjahre den «Marsch-eins» ausschluget. Es war unser Stolz, dass so wenig Analphabeten unter euch waren, wir waren stolz auf die Liebes- gaben, die Ihr vöm Elternhause békámét, die vöm kultivierten Wohlstand des Landmannes zeugten. Ihr truget stets ein taktvolles Be- nehmen zűr Schau. Eure kluge Sprache, euer offenes Verstándnis brachte auch in dem strengen Drill dér Rekrutenzeit stets das Selbstbewusstsein des unabhangigen Feld- bauers und sein volles Menschentum zűr Geltung. Wir waren stolz darauf, dass es sich mit euch verstándig sprechen liess, dass Ihr uns verstanden, dass wir euch ent- sprechend heranbilden konnten, dass es ge- nügte an eure Vernunft zu appellieren, dass ihr die Vertreter jenes höheren Ackerbau- volkes seid, welches allé Kraft dér frucht- bringenden Erde, allén Glanz des wármen- den Sonnenlichtes und allé Lauterkeit des freien Luftraumes in sich birgt. Und Bácskáer Jungen, tausendfach stei- gerte sich unser Stolz in den Stürmen des Krieges. Wir sahen euch, als Ihr auszoget. Ihr liesset jene schwarze, fette Erde — dérén Frucht eben damals dér goldnen Ernte ent- gegenreifte — hier. Ihr zoget von Eltern, Bácskai fiúk, híres magyar «gascog!nei le¬ gényeké ti tizennyolcéves nyilthomlokú, tüzes szemű legények, harminckörüli komoly¬ arcú, többcsaládos legények, ötvenéves deres¬ fejű, barázdásképű nagyapa-legények : büsz¬ kék vagyunk rátok . . . Büszkék voltunk rátok a békében is, mikor a suhancévek életerős vidámságával vertétek a «mars- ájncot». Büszkék voltunk arra, hogy kevés volt köztetek az analfabéta, büszkék voltunk a hazulról kapott csomagjaitokra, melyek a földmíves-jólét kultúrájáról beszéltek, a tisztességtudó illemetekre, pallérozott beszé¬ detekre, nyilt értelmetekre, mely a regruta szigorú fegyelmezettségébe is mindig bele¬ vitte az önálló gazda öntudatát, emberi tel¬ jességét. Büszkék voltunk rá, hogy okosan beszélhetünk veletek és ti megértettetek bennünket, hogy értelemmel nevelhettünk és elég volt a megértő eszetekhez szólnunk ; hogy a föld népének azt az emelkedett faj¬ táját képviseltétek, melyben benne van a termő rög minden egészsége, a melegítő nap¬ fény minden világossága, a szabad levegőég minden mocsoktalan tisztasága. Bácskai fiúk! Százszorosán, ezerszeresen büszkék lettünk rátok a háború viharában. Láttunk benneteket, amint elmentetek. Itt hagytátok ezt a zsiros, fekete földet — a termése épen aranyló pompájában csillo¬ gott — itt hagytatok szülőt, testvért, hit¬ vest, gyermekeket, unokákat. Elhagytatok békét, boldogságos életet, a múlt emlékeit, a jelen gyönyöreit, a jövő reménységeit, minden munkátok, küzdelmetek, aggódástok fáradságos és biztató gyümölcsét. Talán többet hagytatok itt, mint a magyar föld