n6 Aus denen Offiziere werden... Einjáhrige Freiwillige und dérén Professoren. lm Bewusstsein dér Friedenszeiten re- prásentierte die Institution dér Freiwilligen und dér Reserveoffiziere unleugbar ein etwas humoristisches Element. Dér eingefleischte Zivilist im Einjáhrig-Freiwilligen, dér vor dér Front immer lampenfiebernde Reserve- offizier waren ein beliebtes Thema unserer Operettenlibrettisten und gestehen wir es nur offen ein, nicht mit unrecht, denn in den Militárdienst und Paradeschritt dér Friedens¬ zeiten konnten sie sich nur schwer hinein- fühlen : dér Advokat mit dem Schmerbauch, dér vornehm-nachlássige Bankbeamte oder dér millionreiche Grosshándler. Dér blutige Ernst des Krieges hatte diese allgemeine Ansicht über Freiwillige und Reserveoffiziere gründlich abgeándert. Es ist dér Stolz unseres Regimentes, solche Freiwillige geschult zu habén und dér Front solche Reserveoffiziere gegeben zu habén, die stets überall ihren Mann gestellt. Dér Grund dieser Erfolge ist in erster Reihe darin zu finden, dass die Freiwilligen unse¬ res Regiments von solchen Offizieren aus- gebildet worden, die infoige einer glücklichen Auswahl, hiezu am berufensten waren. In den letzten Zeiten des Friedens hatten Major Patrcka vier, Major Baligovits fünf, und Major Schuh zwei Jahrgánge ausge- bildet. Die Einj áhrig-Freiwilligen-Schulen wáhrend des Krieges standén unter Leitung dér Hauptleute Enkelhardt, Zauner, Fritz v. Tesar, Ignaz Kramer und Kralj. Die besten Hilfskráfte dér Kommandanten waren in Friedenszeiten die Hauptleute Weidner, die beiden Tesar und Rainer, die Oberleut- nants Mihanovits und Vdgi, in dér Kriegs- periode die Oberleutnants Rudas, Sznistyák, Zádor, Moldovdnyi, die Leutnants Neufeld, Takdts, Haszmann, Wiesner etc. Jederzeit war es Gesetz in den Freiwilligen- Schulen, das gebildete Element zu schátzen. Dies trug auch dazu bei, dass aus den Frei¬ willigen gute Offiziere geworden. Die Kriegsgeschichte des Regiments kann von vielen Hunderten von Freiwilligen er- záhlen . . . Von Freiwilligen, die dekoriert, die den Heldentod gestorben, von solchen, die mehrmals verwundet worden. Und die intelligente Jugend entsprach auch stets in den Reihen dér Mannschaft . . . Es ist ein Ding dér Unmöglichkeit, ohne Rührung und váterliches Gefühl die neueste Akikből tisztek lesznek . .. Az önkéntesek és tanáraik. A békés idők köztudatában az önkéntesi és a tartalékos tiszti intézmény tagadhatat¬ lanul humorral teljes elem volt. Az örökké civil önkéntes, a front előtt lámpalázzal küzködő tartalékos hadnagy közkedvelt té¬ mája volt az operettlibrettistáknak s valljuk be nem ok nélkül, mert a békekatonáskodás zsinóron lépkedő parádéjába kínos nehéz¬ kességgel illeszkedett bele a pocakos ügyvéd, az elegánsul hanyag bankhivatalnok vagy a milliomos nagykereskedő. A háború véres komolysága megváltoztatta az önkéntesekről és tartalékos tisztek felől kialakult közfelfogást. A mi ezredünk büszkélkedhetik azzal, hogy olyan önkénteseket nevelt és olyan tartalékos tiszteket adott a frontnak, kik megállották helyüket. Az eredmények okát abban is találjuk, hogy ezredünk önkénteseit azok a tisztek oktatták, képezték ki, kik erre a szerencsés megválogatás folytán leg- hivatottabbak voltak. Az utolsó békeidőben Patrcka őrnagy négy, Baligovits őrnagy öt, Schuh őrnagy két évfolyamot képzett ki. A hadiönkéntes- iskolákat Enkelhardt, Zauner, Tesar Frigyes, Kramer Ignác és Kralj századosok vezették. A parancsnokok legjobb segítségei voltak békeidőben : Weidner, a két Tesar, Rainer századosok, Mihanovits és Vdgi főhadnagyok, a háborús iskolákban Neufeld, Takdts, Hasz¬ mann, Wiesner hadnagyok, Snistydk, Rudas, Zddor, Moldovdnyi főhadnagyok stb. Az önkéntes-iskolában a szigorú nevelé¬ sen mindenkor átvilágított az intelligens elem megbecsülése. Ez is hozzájárult ahhoz, hogy az önkéntesekből jó tisztek lehettek. Az ezred háborús történelme az önkénte¬ sek ezreiről beszél . . . Kitüntetett, hősi halált halt, többször sebesült önkéntesek¬ ről szól a história ... És az intelligens ifjúság a legénység között is meg tudott felelni . . .