Dér Reserveoffizier. An die Reserveoffiziere des k. u. k. I.-R. Nr. 23. Als 5 Jahre hindurch gewesener Komman- dant dér Einjáhr.-Freiwilligen- und Reserve- offiziersschule des k. und k. I. R. No. 23. wurde mir die dankbare Aufgabe zu Teil jenes ruhmreiche und verdienstvolle Reserve- offizierskorps nach Gebühr zu würdigen, das den máchtigen Lorbeerkranz des Regimen¬ tes in den schweren Zeiten des gewaltigsten Weltkrieges mit den schönsten Blattéra bereichert. Als dér Befehl des allerhöchsten Kriegs- herrn seine Völker und Kámpfer unter die Fáimén rief, übernahm ich auf hoherem Geheiss das Kommandó eines Bataillons bei einem anderen Truppenkörper. Ich musste daher von meinem Regimente scheiden und verbrachte die ersten blutigen Monate des lángén Krieges auf einem anderen Kriegs- schauplatze. So hatte ich keine Gelegenheit Augenzeuge jenes sagenreichen Heldenmutes zu sein, den meine Zöglinge so oft bewiesen und dessen Kunde mich mit Stolz erfüllte. Die Eindrücke von meinen einstigen Ein- jáhrig-Freiwilligen fussen daher auf Er- fahrungen dér Friedenszeiten. Meines Erachtens war jene Ansicht allge- mein, dass das Jahr zűr Ausbildung dér Freiwilligen und die Zeit dér wenigen und kurzen Waffenübungen allzu sparlich be- messen war. Nur mit gesteigerter Tátigkeit und unermüdlichem Fleiss konnte mán das unumgángliche Minimum erreichen. Nur die Anleitung dér Vorgesetzten, dér nie wankende Fleiss dér Instruktionsoffiziere, gepaart mit A tartalékos tiszt. A cs. és kir. 23. gy. ezred tart. tisztikarához. Mint a cs. és kir. 23. gyalogezred önkén¬ tes és tart. tiszti iskoláinak öt éven át volt parancsnoka, írjak méltatást arról az érdem¬ dús és dicsőségövezett tart. tisztikarról, mely az ezred hatalmas babérkoszorúját a legnehe¬ zebb idők legnagyobb háborújában a legszebb levelekkel gyarapította? Nehéz feladat . . . Midőn Őfelsége parancsa népeit és had¬ seregét hadba szólította, felsőbb intézkedés folytán egy más ezredben kellett átvennem egy zászlóalj parancsnokságát. Meg kellett tehát válnom ezredemtől és a hosszú háború első véres hónapjait más harctéren kellett töltenem. így nem volt alkalmam arra, hogy mint szemtanú győződhessek meg arról á legendaszerű hősiességről, melyről neveltjeim ismételten tanúságot tettek és amelyről hall¬ hatnom mindenkor büszkeséggel töltött el. így volt tanítványaimra vonatkozólag csak a béke idején szerzett benyomásokról írhatok. Azt hiszem, általános volt a nézet, hogy az önkéntesek kiképzésére szánt egy esz¬ tendő, a nem nagyszámú és rövid tartamú fegyvergyakorlat nagyon is rövidre volt szabva. Fokozott munkával és vas szorga¬ lommal kellett tehát hozzáfogni, hogy a szükséges minimum elérhető legyen. Az elöl¬ járók utasítása, a kiképző tisztek ernyedet- len szorgalma, párosulva az önkéntesek min¬ denkor dicséretes törekvésével, tett elérhe¬ tővé minden alkalommal egy nivót, amely¬ nek alapján nyugodtan nézhettünk a nagy idők elé, amidőn Őfelsége a legmagasz- tosabb feladatra, a trón és haza védelmére