Hptm. Alexander Büttner, Büttner Sándor százados. Hptm. Koloman v. Kőszegváry. Kőszegváry Kálmán százados. Hptm. Andreas Mayer. Mayer Andor százados. Hptm. Adalbert Tóth. Tóth Béla százados. Dér Offizier. Launenhafte Schriftstellerfantasie hat oft gepanzerte Helden dér Wandgemálde mittel- alterlicher Burgen zu neuem Leben erweckt. Aus Bilderrahmen traten Rittergestalten hervor, dérén finsterer Blick einen freund- lichen Ausdruck annahm. Durch ihr Lácheln zerschmolz das Eisen dér schweren Panzer- bekleidung und als die auferstandenen Hel¬ den sich zűr Tafel niedersetzten, unter- schieden sie sich kaum von ihren übrigen Tischgenossen. Dér Krieg ist dér Riesenschmelzofen, dér uns in einen Késsél warf und die Mensch- heit von so manchen Áusserlichkeiten befreite. Bei einzelnen hat er den Anstrich dér Humanitát, das Patina dér Kultur, bei anderen die dicke Kruste dér Vor- urteile abgeschliffen . . . Die Verkünder von Schlagworten bargen oft einen Hasenfuss in sich, wáhrend sanfte, friedliebende Men- schen leuchtende Beispiele des wahren Hel- denideals wurden. Vöm Offizierstand — gestehen wir uns es nur offen ein —* musste eine harte Kruste von Vorurteilen abgeschált werden, denn in dér Zivilbevölkerung herrschte ein eigener Begriff hierüber. Cherchez la littérature! Die in dér Litteratur behandelten Probleme drehten sich hauptsáchlich um die Offiziers- ehre. Schriftstellerische Produkte minderen Gehaltes schöpften ihre Stoffe aus dér Friedensromantik dér kleinen Garnisonen . . . Die Bürgersleute fanden am Offizier bloss Aeusserlichkeiten und seine schneidige Uni¬ form, und so wurde dér Offizier bald ein so- genannter Typus. Mán ging mit dér ober- fláchlichen Beurteilung so weit, dass mán vergass, dass auch dér Offizier ein Mensch sei. Erst dér Krieg bewies dies und brachte gleichzeitig die Erkenntnis, dass die strenge A katonatiszt. Az írók szeszélyes képzelete sokszor ele¬ venítette meg ódon várkastélyok rámázott képeinek vasvértezetű lovagjait. A szúrós¬ szemű harcos kilép a keret börtönfalából, vonásai felengednek s mint olvadó hó alól a virág, a zord tekintet mögül mosoly tűnik elő. A mosóly megolvasztja a vértezet súlyos vasát, az arc rideg kérgét és a megelevenedett hős leül az asztal mellé és bizony, amit ezután tesz, az rendesen nem nagyon külön¬ bözik egyéb élő emberek szokásaitól. A háború, ez a nagy olvasztó, mely egy¬ azon tégelybe vetett mindannyiunkat, na¬ gyon sok ilyen külsőségekből ismert tipust álcázott le. A jelszavak sok heroldjá- nak nehéz vértezete mögül kiugrasztotta a gyáva nyulat ; nem egy oroszlánfej áll¬ kapcsai közül egy kevésbé királyi állat bőgése szűrődött ki; viszont az epétlen galambter¬ mészetű emberek— a hősök ideáljai lettek. . . A katonatiszt alakjáról is — valljuk meg — nehéz előítéletek kérgét kellett lehántania. Milyennek látta azelőtt a polgár a katona¬ tisztet? Cherchez la littérature! Az irodalom¬ ban megrajzolt katonatisztek komoly prob¬ lémái a becsületnek végletekig kiélezett fogalma körül forogtak. A könnyebb faj¬ súlyú írások a békeidőbeli szolgálat roman¬ tikájából szőttek vékony szálú történeteket. A tiszten meglátták a külsőségeket, a ke- vély egyenruhát . . . Tipusokat teremtettek. A külsőségek mellett szívesen elfelejtették, hogy a tiszt is ember.