E.-F. Feldw. Frnst Ney. E.-F. Korp. Paul Janovitz. E.-F. Korp. Johann Pfeiffer. E.-F. Korp. Desider Laufer. Ney Ernő e.-é. önk. őrmester. Janovitz Pál e.-é. önk. káplár- Pfeiffer János e.-é önk. káplár. Laufer Dezső e.-é. önk. káplár, f Rosenberg, 1914 dec. 10. f Szir.na, 1914 okt. f Noworadomsk, 1914 dec. 30. f Turovice, 191a. dec. 19. «Vier Mánner sind hier...» (Négyen vannak...)) (Eine Meldung an Herrn Hauptmann Mayer.) (Jelentés kapitány úr Mayernek.) Herr Hauptmann, ich melde gehorsamst, vier Mánner . . . Sie existieren nicht mehr . . . Ernst Ney, mit dér guten Stimme, dér weinte, wenn el¬ emen Brief von zuhause las, und lachte, wenn er zum Sturm vorgehen musste, dér kleine, unter- setzte Paul Janovitz, dér eine vierwöchentliche junge Gattin zuhause liess, dér stets dienstbereite Desider Laufer, den es kránkte, wenn statt ihm ein anderer Patrouilldienst machte, dér kleine, wort- karge Johann Pfeiffer, dessen Brúder auch am Schlachtfelde fiel — allesamt Einjáhrig-Freiwillige dér siebenten Kompagnie — melde ich gehorsamst, sind in die himmlische Kaserne des allmáchtigen Gottes eingezogen . . . Meine Meldung könnte ja unterbleiben, denn Herr Hauptmann war auch dórt, als diese braven Soldaten ihre Dienstzeit für immer beendeten. Allé die wir in dér flammenden' Sabacer Nacht noch beisammen waren, sind nun zerstreut. Wir wissen nicht, wer von uns noch lebt und wo die Einzelnen begraben sind. lm grossen Friedhof des Regiments wandelnd, ent- deckte ich auf morschen Holzkreuzen die Namen dieser altén Jungen . . . Herr Hauptmann, ich sehe die einstige siebente Kompagnie, die alté Garde, vor mir neu erstehen... Vier himmelragende, blitz- getroffeneBaumstámme. Vier kleine Holzkreuze ... Die altén Kamerádén will ich verabschieden . . . Waren sie gute Soldaten? Hátten sie kein langes Leben verdient? Sind sie dér vielen Tránen un- würdig? ... Herr Hauptmann kannte sie. Sie waren ja ihre Söhne. Ihre Asche birgt in sich so manche vernichtete Hoffnungen und unerfüllte Wünsche . . . Tiefe Trauer und ein Tránenmeer liessen sie zurück . . . Herr Hauptmann war mit diesen Jungen zufrieden und beweinte sie auch. Heute vor zwei Jahren bestanden wir die Feuerprobe und heute sprach ich mit den Holz¬ kreuzen. Die Jungen unter denselben sind auch dórt stolz darauf, dass Herr Hauptmann mit ihnen zufrieden war . . . Ich wollte blos dies Herrn Hauptmann gehorsamst melden . . . E.-F. Korp. Ladislaus Czehe. Kapitány úrnak alássan jelentem, négyen vannak itt . . . És ezek négyen már nincsenek többé . . A szép hangú Ney Érnő, aki sírt, mikor az anyja írt és kacagott, amikor rohamra ment, a kis, kövér Janovitz Pál, aki négyhetes fiatal asszonyt hagyott otthon, a mindig szolgálatkész Laufer Dezső, aki haragudott, ha más ment pat- rulba, az apró, hallgatag Pfeiffer János, akinek testvére is ott esett el, a régi «szimte» kompánia önkéntesei, alássan jelentem, bevonultak az örökké¬ való Űristen menybéli kaszárnyájába . . , Nem is kellene ezt jelentenem, hiszen kapitány úr ott volt, mikor végleg letelt szegény jó katonák szolgálati ideje . . . Maga siratta el derék önkén¬ teseit, a legjobbakat valamennyiünk közül, akiket úgy szerettünk, akik annyira megérdemelték ezt... Szétszóródtunk, kapitány úr, kik még a sabáci lángos éjszakában ott voltunk együtt . . . Nem tudjuk ki él, ki hol porladozik . . . Magam, itt diszítgetve az ezred nagy temetőjét, korhadt ke¬ reszteken találtam a régi fiúk neveit . . . És látom a régi hetedik századot, a régi gárdát látom, kapi¬ tány úr ... És nem fáj a seb, nem fáj a háború . . . Ez a négy kis fakereszt fáj most . . . Négy sudárba indult fának villámzúzta törzse . . . Négy kis fa¬ kereszt . . . A régi fiúkat, kikkel együtt kezdtük, akiknek nem jutott részül élve be is végezniök, én búcsúz¬ tatom el . . . Ügye jó katonák voltak? Ügye meg¬ érdemelték volna az életet? Ügye megérdemlik a könnyeket? . . . Kapitány úr ismerte . . . fiai voltak . . . Porladó tetemükben annyi remény, annyi vágy omlik össze . . . Utánuk annyi gyász, annyi köny marad ... És kapitány xir meg volt elégedve fiaival . . . Meg is siratta őket, hiszen megérdemelték . . . Épen ma két éve álltuk a próbát — és én ma beszélgetek a keresztekkel . . , Kapitány úr, a fiúk ott fent is büszkék, hogy kapitány úr meg volt velük elégedve . . . Csak ezt jelentem alássan, kapitány úrnak . . . Czehe László önk. káplár.