Die digitale Landesbibliothek Oberösterreich

Hptm. Alexander Büttner, 
Büttner Sándor százados. 
Hptm. Koloman v. Kőszegváry. 
Kőszegváry Kálmán százados. 
Hptm. Andreas Mayer. 
Mayer Andor százados. 
Hptm. Adalbert Tóth. 
Tóth Béla százados. 
Dér Offizier. 
Launenhafte Schriftstellerfantasie hat oft 
gepanzerte Helden dér Wandgemálde mittel- 
alterlicher Burgen zu neuem Leben erweckt. 
Aus Bilderrahmen traten Rittergestalten 
hervor, dérén finsterer Blick einen freund- 
lichen Ausdruck annahm. Durch ihr Lácheln 
zerschmolz das Eisen dér schweren Panzer- 
bekleidung und als die auferstandenen Hel¬ 
den sich zűr Tafel niedersetzten, unter- 
schieden sie sich kaum von ihren übrigen 
Tischgenossen. 
Dér Krieg ist dér Riesenschmelzofen, dér 
uns in einen Késsél warf und die Mensch- 
heit von so manchen Áusserlichkeiten 
befreite. Bei einzelnen hat er den Anstrich 
dér Humanitát, das Patina dér Kultur, 
bei anderen die dicke Kruste dér Vor- 
urteile abgeschliffen . . . Die Verkünder von 
Schlagworten bargen oft einen Hasenfuss 
in sich, wáhrend sanfte, friedliebende Men- 
schen leuchtende Beispiele des wahren Hel- 
denideals wurden. 
Vöm Offizierstand — gestehen wir uns 
es nur offen ein —* musste eine harte Kruste 
von Vorurteilen abgeschált werden, denn 
in dér Zivilbevölkerung herrschte ein eigener 
Begriff hierüber. Cherchez la littérature! 
Die in dér Litteratur behandelten Probleme 
drehten sich hauptsáchlich um die Offiziers- 
ehre. Schriftstellerische Produkte minderen 
Gehaltes schöpften ihre Stoffe aus dér 
Friedensromantik dér kleinen Garnisonen . . . 
Die Bürgersleute fanden am Offizier bloss 
Aeusserlichkeiten und seine schneidige Uni¬ 
form, und so wurde dér Offizier bald ein so- 
genannter Typus. Mán ging mit dér ober- 
fláchlichen Beurteilung so weit, dass mán 
vergass, dass auch dér Offizier ein Mensch sei. 
Erst dér Krieg bewies dies und brachte 
gleichzeitig die Erkenntnis, dass die strenge 
A katonatiszt. 
Az írók szeszélyes képzelete sokszor ele¬ 
venítette meg ódon várkastélyok rámázott 
képeinek vasvértezetű lovagjait. A szúrós¬ 
szemű harcos kilép a keret börtönfalából, 
vonásai felengednek s mint olvadó hó alól 
a virág, a zord tekintet mögül mosoly tűnik 
elő. A mosóly megolvasztja a vértezet súlyos 
vasát, az arc rideg kérgét és a megelevenedett 
hős leül az asztal mellé és bizony, amit 
ezután tesz, az rendesen nem nagyon külön¬ 
bözik egyéb élő emberek szokásaitól. 
A háború, ez a nagy olvasztó, mely egy¬ 
azon tégelybe vetett mindannyiunkat, na¬ 
gyon sok ilyen külsőségekből ismert tipust 
álcázott le. A jelszavak sok heroldjá- 
nak nehéz vértezete mögül kiugrasztotta 
a gyáva nyulat ; nem egy oroszlánfej áll¬ 
kapcsai közül egy kevésbé királyi állat bőgése 
szűrődött ki; viszont az epétlen galambter¬ 
mészetű emberek— a hősök ideáljai lettek. . . 
A katonatiszt alakjáról is — valljuk meg — 
nehéz előítéletek kérgét kellett lehántania. 
Milyennek látta azelőtt a polgár a katona¬ 
tisztet? Cherchez la littérature! Az irodalom¬ 
ban megrajzolt katonatisztek komoly prob¬ 
lémái a becsületnek végletekig kiélezett 
fogalma körül forogtak. A könnyebb faj¬ 
súlyú írások a békeidőbeli szolgálat roman¬ 
tikájából szőttek vékony szálú történeteket. 
A tiszten meglátták a külsőségeket, a ke- 
vély egyenruhát . . . Tipusokat teremtettek. 
A külsőségek mellett szívesen elfelejtették, 
hogy a tiszt is ember.