Full text: Kriegs-Album des k. u. k. Infanterie-Regiments No 23 / HADIALBUMA A CSÁSZ. ÉS KIR. 23. GYALOGEZRED

59 
Leichenfeier im Schützengraben. 
Dér Heldentod ist nicht immer tragisch. 
Nach jedem Angriff oder Sturm muss — lei- 
der — mit einem gewissen Prozent von'Ge- 
fallenen gerechnet werden. Dieser Massentod 
verliert so das grausige Moment, das umso 
schrecklicher uns dann entgegenweht, wenn 
dér Tód ein uns in allén Einzelheiten bekann- 
tes individuelles Leben vernichtet. . . Denn 
auch solche Falié gibt es, am Kriegsschau- 
platze . . . 
* 
Eigentlich war es noch Winter, doch in 
Wirklichkeit fielen schon die frühlingsver- 
kündenden warmen Sonnenstrahlen durch die 
Zweige in den Schützengraben, Vogelgezwit- 
scher mischte sich ins Sausen dér Kugeln. 
Wir fühlten uns so sicher und geborgen, als 
lágen wir zuhause im Rasen, den Frühling 
sehnsuchtsvoll wartend, wir freuten uns des 
Lebens. In dieses gehobene Milieu hinein 
leuchtete als ein immer frohes, lustiges Motiv 
das heitere, immer láchelnde Gesicht Kari 
Steiners . . . Und nach einer halben Stunde 
mussten wir erfahren, dass Kari Steiner, dér 
in dér Gesellschaft von Offizieren, von einer 
műdén, ins Blinde abgefeuerten Kugel getrof- 
fen, den Heldentod gestorben . . . 
Noch vor Minuten vöm Leben rőt, war er 
jetzt schon fahl und tót . . . Nur seine Be- 
erdigung war noch erschütternder, als dieser 
jáhe Tód . . . 
Das Begrábnis wurde für die Abendstunde 
angeordnet. Jede Kompanie war vertreten. 
Mán konnte nie wissen, in welchem Augen- 
blicke dér Feind anrennen wird. In dér 
Abenddámmerung zogen wir in unserem 
armseligen Feldgrau mit geducktem Kör- 
er in langer Reihe, lautlos den Laufgra- 
en hindurch ins Nachbardorf. Dórt hát¬ 
téri Pioniere das Grab ausgehoben. . . 
Im einzigen, unversehrten Hause des Dor- 
fes, in dér Kanzlei des Bataillons kamen wir 
zusammen. Dórt warteten schon dér Oberst- 
leutnant und die Kommandanten dér zwei 
Nachbarbataillone mit ihren Adjutanten. Im 
Vorzimmer zeichnet mit tránenden Augen 
und zitternder Hand dér Hauptmann eigen- 
hándig die Personalien und den Namen des 
Verblichenen auf das in Eile zusammenge- 
fügte Grabkreuz. Die Ankunft des Leich- 
nams wird gemeldet. Langsam ordnet sich 
dér traurige Zug. Pechschwarze Finsternis. 
Jeder sieht nur den náchsten Vorangehen- 
den. Eben lángén die Fahrküchen dórt an. 
Lármendes Schwatzen, das Klappern dér 
Esschalen ist hörbar. Als dér Leichenzug 
Temetés a lövészárokban. 
A háborús hősi halál nem mindig tragikus. 
Van néha benne valami természetes. Egy-egy 
roham, támadás után az ember rezignáció- 
val veszi tudomásul, mennyi százalék a 
veszteség. A halál tömegben elveszti azt a 
borzalmasságát. Csak akkor rettent, mikor 
egyedül jön . . . 
* 
Naptár szerint még tél lett volna, de az 
ágak között tavaszt hirdető langyos nap¬ 
fény hullt nagy, lomha kévékben a lövész¬ 
árokba, a lombokban madárcsevegés vegyült 
a golyók zizegő szavába. Olyan biztonságosan 
éreztük magunkat, mintha otthon, gyepes 
árokban tavaszt-várón pihennénk és örültünk 
az életnek. Ebbe a fellélekző, ünnepi kör¬ 
nyezetbe egyik legmelegebb színül vegyült 
bele a Steiner Károly örökké derűs, nevető 
arca . . . És egy félóra múlva megtudjuk, 
hogy Steiner Károlyt a tisztek társaságában 
egy tévedt, talán minden szándék nélkül 
kilőtt ellenséges golyó találta . . . Tíz perc¬ 
cel előbb még nevetett és most halott . . . 
Halálánál csak temetése volt megrázóbb.. . 
A temetést az esti órákra tűzték ki. 
Századonkint a parancsnokon kívül csak 
egy tiszt mehetett el. Nem tudhatni, melyik 
pillanatban támad az ellenség. A szürkület 
leszálltával, szegényes tábori díszünkben 
egymás után hosszú vonalban, meghajolt 
testtel, nesztelenül húzódunk a futóárkon 
végig a szomszédos község felé. Ott ássák a 
sírt a pionírok . . . 
A község egyetlen ép házában, a zászlóalj 
irodájában találkozunk. Ott vár már az al¬ 
ezredes és a két szomszédos zászlóalj parancs¬ 
noka, segédtisztje. Az előszobában a seb¬ 
tében készült fej fára könnyes szemmel és 
reszkető kézzel maga a százados festi a 
halott nevét, adatait. Jelentik, hogy a holt¬ 
test megérkezett. A szomorú menet a sötét¬ 
ben lassan megindul. Tökéletes a feketeség. 
Mindenki csak a legközvetlenebb szomszédját 
látja. A tábori konyhák épen akkor érnek 
oda. Suttogva-zajongó beszéd, edények csö¬ 
römpölése neszei. Mikor a menet melléje ér, 
az alezredes fojtott hangon vezényli :
	        

Note to user

Dear user,

In response to current developments in the web technology used by the Goobi viewer, the software no longer supports your browser.

Please use one of the following browsers to display this page correctly.

Thank you.