Full text: Kriegs-Album des k. u. k. Infanterie-Regiments No 23 / HADIALBUMA A CSÁSZ. ÉS KIR. 23. GYALOGEZRED

E.-F. Feldw. Frnst Ney. E.-F. Korp. Paul Janovitz. E.-F. Korp. Johann Pfeiffer. E.-F. Korp. Desider Laufer. 
Ney Ernő e.-é. önk. őrmester. Janovitz Pál e.-é. önk. káplár- Pfeiffer János e.-é önk. káplár. Laufer Dezső e.-é. önk. káplár, 
f Rosenberg, 1914 dec. 10. f Szir.na, 1914 okt. f Noworadomsk, 1914 dec. 30. f Turovice, 191a. dec. 19. 
«Vier Mánner sind hier...» 
(Négyen vannak...)) 
(Eine Meldung an Herrn Hauptmann Mayer.) 
(Jelentés kapitány úr Mayernek.) 
Herr Hauptmann, ich melde gehorsamst, vier 
Mánner . . . Sie existieren nicht mehr . . . Ernst 
Ney, mit dér guten Stimme, dér weinte, wenn el¬ 
emen Brief von zuhause las, und lachte, wenn er 
zum Sturm vorgehen musste, dér kleine, unter- 
setzte Paul Janovitz, dér eine vierwöchentliche 
junge Gattin zuhause liess, dér stets dienstbereite 
Desider Laufer, den es kránkte, wenn statt ihm ein 
anderer Patrouilldienst machte, dér kleine, wort- 
karge Johann Pfeiffer, dessen Brúder auch am 
Schlachtfelde fiel — allesamt Einjáhrig-Freiwillige 
dér siebenten Kompagnie — melde ich gehorsamst, 
sind in die himmlische Kaserne des allmáchtigen 
Gottes eingezogen . . . Meine Meldung könnte ja 
unterbleiben, denn Herr Hauptmann war auch 
dórt, als diese braven Soldaten ihre Dienstzeit für 
immer beendeten. Allé die wir in dér flammenden' 
Sabacer Nacht noch beisammen waren, sind nun 
zerstreut. Wir wissen nicht, wer von uns noch 
lebt und wo die Einzelnen begraben sind. lm 
grossen Friedhof des Regiments wandelnd, ent- 
deckte ich auf morschen Holzkreuzen die Namen 
dieser altén Jungen . . . Herr Hauptmann, ich sehe 
die einstige siebente Kompagnie, die alté Garde, 
vor mir neu erstehen... Vier himmelragende, blitz- 
getroffeneBaumstámme. Vier kleine Holzkreuze ... 
Die altén Kamerádén will ich verabschieden . . . 
Waren sie gute Soldaten? Hátten sie kein langes 
Leben verdient? Sind sie dér vielen Tránen un- 
würdig? ... Herr Hauptmann kannte sie. Sie 
waren ja ihre Söhne. Ihre Asche birgt in sich so 
manche vernichtete Hoffnungen und unerfüllte 
Wünsche . . . Tiefe Trauer und ein Tránenmeer 
liessen sie zurück . . . Herr Hauptmann war mit 
diesen Jungen zufrieden und beweinte sie auch. 
Heute vor zwei Jahren bestanden wir die 
Feuerprobe und heute sprach ich mit den Holz¬ 
kreuzen. Die Jungen unter denselben sind auch 
dórt stolz darauf, dass Herr Hauptmann mit ihnen 
zufrieden war . . . Ich wollte blos dies Herrn 
Hauptmann gehorsamst melden . . . 
E.-F. Korp. Ladislaus Czehe. 
Kapitány úrnak alássan jelentem, négyen 
vannak itt . . . És ezek négyen már nincsenek 
többé . . A szép hangú Ney Érnő, aki sírt, mikor 
az anyja írt és kacagott, amikor rohamra ment, 
a kis, kövér Janovitz Pál, aki négyhetes fiatal 
asszonyt hagyott otthon, a mindig szolgálatkész 
Laufer Dezső, aki haragudott, ha más ment pat- 
rulba, az apró, hallgatag Pfeiffer János, akinek 
testvére is ott esett el, a régi «szimte» kompánia 
önkéntesei, alássan jelentem, bevonultak az örökké¬ 
való Űristen menybéli kaszárnyájába . . , Nem is 
kellene ezt jelentenem, hiszen kapitány úr ott 
volt, mikor végleg letelt szegény jó katonák 
szolgálati ideje . . . Maga siratta el derék önkén¬ 
teseit, a legjobbakat valamennyiünk közül, akiket 
úgy szerettünk, akik annyira megérdemelték ezt... 
Szétszóródtunk, kapitány úr, kik még a sabáci 
lángos éjszakában ott voltunk együtt . . . Nem 
tudjuk ki él, ki hol porladozik . . . Magam, itt 
diszítgetve az ezred nagy temetőjét, korhadt ke¬ 
reszteken találtam a régi fiúk neveit . . . És látom 
a régi hetedik századot, a régi gárdát látom, kapi¬ 
tány úr ... És nem fáj a seb, nem fáj a háború . . . 
Ez a négy kis fakereszt fáj most . . . Négy sudárba 
indult fának villámzúzta törzse . . . Négy kis fa¬ 
kereszt . . . 
A régi fiúkat, kikkel együtt kezdtük, akiknek 
nem jutott részül élve be is végezniök, én búcsúz¬ 
tatom el . . . Ügye jó katonák voltak? Ügye meg¬ 
érdemelték volna az életet? Ügye megérdemlik a 
könnyeket? . . . Kapitány úr ismerte . . . fiai 
voltak . . . Porladó tetemükben annyi remény, 
annyi vágy omlik össze . . . Utánuk annyi gyász, 
annyi köny marad ... És kapitány xir meg volt 
elégedve fiaival . . . Meg is siratta őket, hiszen 
megérdemelték . . . 
Épen ma két éve álltuk a próbát — és én ma 
beszélgetek a keresztekkel . . , Kapitány úr, a 
fiúk ott fent is büszkék, hogy kapitány úr meg 
volt velük elégedve . . . Csak ezt jelentem alássan, 
kapitány úrnak . . . 
Czehe László önk. káplár.
	        

Note to user

Dear user,

In response to current developments in the web technology used by the Goobi viewer, the software no longer supports your browser.

Please use one of the following browsers to display this page correctly.

Thank you.