Die digitale Landesbibliothek Oberösterreich

48 
Zwei strammé Offiziere . . . Zwei modernde 
Leichen . . . Ladislaus Szűcs war dér eine, Julius 
Wessely dér andere. Den ersteren habén wir be- 
reits beweint, aber auch wegen dem letzteren 
müssen wir dem Schicksal bittere Vorwürfe 
machen, dass es seine Opfer aus den Besten holt. 
Am eisigen, grausigen Kriegsschauplatz dér 
Karpathen endete ein vielversprechendes Leben, 
eine glánzende Karriere ... Es erkaltete ein 
tapferes Soldatenherz, eine warme Seele. 
Zwei Bakas, alté Krieger, zerreiben noch in 
ihren Fingéra gefrorene Tránen, als sie die trau- 
rige Kunde brachten : 
Dér Herr Hauptmann, unser guter Haupt- 
mann ist gestorben; und wie auf ein Kommandó 
richtétén sich zwei geballte Fausté drohend und 
Rache schwörend gégén die Front dér Russen . . . 
Den Tód ihres guten Hauptmannes dürften sie 
schon gerácht habén und vielleicht schmiegt er 
auch jetzt dórt oben seinen Kopt an den des 
Oberleutnant Szűcs und sie wundern sichbeide,dass 
wir noch nicht vor Moskau stehen, wie sie sich 
dies in ihrer Leutnantszeit vorstellten. Czl. 
Leutnant i. d. Rés. Lorens Wagner. Es war 
in dér Laibacher Kaserne . . . Du mustertest mich 
mit dem stechenden kritischen Blick Deiner 
schwarzen Augen. Du scheinst mit mir zufrieden 
gewesen zu sein, als Du mit den Worten : «Servus 
Alter» unsere Freundschaft besiegeltest. 
Einige Jahre sind seit dieser Zeit dahinge- 
gangen, fást zwei Jahre des Weltkrieges rauschten 
dahin ... So manche emporstrebende Seele hat 
tragisch geendet . . . Auch dein ruhiges Leben 
ist aus . . . Das Schicksal rafft die Guten weg . . . 
Helden können nur wahre Manner sein . . . 
Du, dér im Frieden mit deiner nach Freiheit 
lechzenden Seele kein Freund dér blinden Subor- 
dination warst, Du hast es im Kriege bewiesen, 
wie ergeben, wie untertánig deine hochstrebende 
Seele sein kann, wenn das Wohl des Vaterlandes 
es erfordert. Es gab keinen besseren Kamerádén, 
schneidigeren Mitkampfer und aufopfernderen 
Freund als Du. Und wie warst Du ein rechter, 
tapferer und brauchbarer Krieger! Deine ah- 
nende Seele fühlte des Todes Nahen. Du wünsch- 
test den «Sturm» um zu sterben, wie ein Leu. 
Und war es nicht die tragische Ironie Deines 
pessimistischen Wesens, dass Dir Dein launen- 
haftes Geschick das Militárverdienstkreuz dritter 
Klasse mit dér Kriegsdekoration auch erst nach 
Deinem Tode bescheerte? Wie stolz ware Deine 
edle Seele darob gewesen! Wie müssen Deine guten 
Eltern Dein kindlich liebendes Herz entbehren. 
Alles vergebens . . . Du bist ins Jenseits über- 
siedelt . . . Meine Stimme erzittert, indem ich 
mit den Worten schliesse, mit denen Du unsere 
Freundschaft besiegeltest : «Servus Alter». 
Obit. Dr. Alexander Székely. 
ne volna szemrehányás a sors ellen, mely váloga¬ 
tós a legjóbbakban is. 
A havas, rémes kárpáti harctéren egy naggyá 
igyekvő, nagynak Ígérkező élet, egy karriér szakadt 
félbe . . . Kihűlt egy vitéz katonaszív, egy meleg 
lélek . . . 
Két baka, öreg, kemény csontok, jéggé fagyott 
könnyeket dörzsöltek szét ujjaik között, mikor 
hozták a hírt : 
— A kapitány úr, a mi jó kapitányunk meg¬ 
halt, — és egyszerre két ököl fenyegetett, bosszú- 
állóan a muszkák frontja felé . . . Talán bosszúját 
is megállták ezóta a jó kapitány úrnak, ki talán 
ott fent épen így összehajtja fejét Szűcs főhadnagy 
úrral és csodálkoznak, hogy még most sem vagyunk 
valahol Moszkvánál, ahogy ők bohó hadnagyfejjel 
valamikor elképzelték. ... {—czl.) 
Wagner Lőrinc tart. hadnagy. (Jogszigorló, 
elesett 1915. március 7.) A laibachi kaszárnyában 
volt . . . Fekete szúrós szemeiddel végignéztél raj - 
tam. Ajkad szögletén a fölényes mosoly. Ügy látszik 
meg voltál velem elégedve, mikor így fogadtál 
barátoddá : 
— Hát szervusz, öreg, .... 
Azóta lezajlott pár év s benne közel két éve a 
világháborúnak . . . Lezajlott annyi nagyratörő 
élet tragédiája . . . Lezajlott a te csendes életed is . . 
A sors a jókat szedi ki a gárdából . . . Hősök igaz 
emberek lehetnek . . . 
Te, kinek a függetlenséget szomjuhozó lelke 
békében folytonos ellenkezésben volt a katonai 
szolgálati szabályzat korlátáival, s abba bele 
törődni alig tudott, megmutattad, hogy a haza 
javáért, a szent célért mily alázatos, kicsiny tud 
lenni, egy nagyratörő lélek ... Te voltál a legelő- 
zékenyebb baj társ, önfeláldozóbb barát. S mily 
bátor, derék, hasznos katona voltál! Tán lelked 
megérezte a halál közeiét s azért rohamban kíván¬ 
tál részt venni, hogy oroszlánként halhass meg. 
Csak pesszimista lényed tragikus iróniája lehet, 
hogy a hadiékítmény es III. osztályú katonai ér¬ 
demkeresztet is halálod után juttatta osztályré¬ 
szedül szeszélyes sorsod. Mily büszke lett volna 
erre a Te nagy lelked . . . Hogy nélkülözhetik 
szüleid a te gyöngéden szerető gyermeki szívedet . . 
S hiába . . . Elköltöztél . . . Nekem remeg a 
szavam, mikor úgy kell végeznem, ahogy Te kezd- 
ted a barátságot : 
— Szervusz, öreg . . . 
Dr. Székely Sándor főhadnagy. 
Komlós Andor tart. hadnagy. Kedves, fia¬ 
talos fiú . . . Talán él is még valahol, bár a való¬ 
színűség amellett szól, hogy 1915. márc. 9-én a 
szomorú emlékű Tiskowa felett örökre eltűnt a hó 
és halál végtelen ‘birodalmában . . . Még karján 
volt az elesett testvéréért viselt gyászszalag . . . 
És máris újabb gyász jutott osztályrészül a sirató