Die digitale Landesbibliothek Oberösterreich

1 
Viele hunderte von Namen . . . KIeine 
Kreuze aus Holz in dér weiten Fremde... 
Viel, viel Augen voll Tranen, viel Herzen 
voll Trauer und Seufzer. Und doch — doch 
ist es unser stolzester Stolz, das Andenken 
unserer Helden voll heroischer Grösse — 
diese traurige Namensliste. 
Voll trüber Trauer starrt des Lesers 
Auge auf jeden einzelnen Namen . . . Hier 
wird jemand beweint, auch um den Ande- 
ren ertönen Wehklagen. Auf den Strömen 
vergossenen Blutes schleicht des Jammers 
schwarzgetünchte Galeere, Ströme ver- 
gossener Tranen brechen sich Bahn zu 
den morschen Kreuzen aus Holz. Und 
wo die beiden Ströme ineinander fiiessen, 
da erbebt die mit Blut getrankte Erde . . . 
Voll Sang und Klang zoget Ihr aus, 
Ihr Mannen des satten Bodens dér Bácska, 
hinaus ins Ungewisse — und für Euch 
gibt es keine Rückkehr mehr... Weinende 
Menschenkinder liesset Ihr zurück und 
denen ist kein Trost gegeben . . . Voll 
Hoffnung auf Ruhm, auf des Siegers Lor- 
beer waret Ihr ausgezogen und ein kleines 
Kreuz aus Holz auf dem grünenden Grabe 
des Grundes ward Euch zuteil . . . 
Sok száz név . . . Kicsiny fakeresztek 
messze idegenben ... Sok ezer könnyező 
szem, millió bánatos sóhajtás... És mégis, 
a mi mindennél nagyobb büszkeségünk, 
a mi igazi hőseinknek nimbuszos emléke 
ez a szomorú névsor . . . 
Minden név mellett néma borongással 
áll meg az olvasó szem . . . Ezt is sirat¬ 
ják, azért is zokognak . . . Kiömlött vér 
patakja hordja hátán a siralom gyászos 
hajóját, kiomló könnyek árja keresi az utat 
a korhadó fakeresztek felé. És ahol ta¬ 
lálkoznak — megdobban a véresre mart 
föld . . . 
Dalolva mentetek a fekete bácskai föld¬ 
ről a nagy bizonytalanságba — és nem 
adatott visszatérnetek . . . Sirókat hagy¬ 
tatok és nem adatik nékik vigasztalás. . . 
Reméltetek babért, dicsőség koszorúját 
és nyertetek mellé egy kis fakeresztet 
süppedő sírdombra . . . 
. . . Mi hőseink, halott huszonhárma- 
sok, lakói messze sírhalmoknak, véres te- 
temű bajtársai élvemaradt harcosoknak, 
örök siratottjai özvegyeknek, zokogó ár¬ 
váknak, példaadói késői unokáknak, — 
békén nyugodjatok . . . Kicsiny fakeresz- 
3