Full text: Kriegs-Album des k. u. k. Infanterie-Regiments No 23 / HADIALBUMA A CSÁSZ. ÉS KIR. 23. GYALOGEZRED

23-er 
Helden- 
'Friedhof. 
A hol a mi 
hőseink 
nvn go sznak. 
A kokutkowcei 23-as katonatemető. 
A görög-ka tholikus templom mellett fekszik nap¬ 
sugaras domboldalon. Stílszerű nyírfakerítés övezi 
díszes kapuval. A bejárat felett ezen szavak 
olvashatók : «Ihr Geist soll uns beseelen !» Közé¬ 
pen hatalmas kereszt ugyancsak nyírfából — 
cserfakoszorúval. Ügy néz ki, mint Mózes felállí¬ 
tott rézkígyója a pusztában. 
Azelőtt vadvirágok ringatták ott kecses fejecs¬ 
kéiket karcsú száraikon. Most keresztek sorakoz¬ 
nak és minden kereszt tövében egy-egy dombocska 
emelkedik gyeptéglákkal gondosan körülrakva, 
négy szál virággal szépen díszítve. Élet a sírok 
felett. Mert azok a kis dombocskák hős 23-as bakák 
sírjai. Egyszerűek és egyformák, mint amilyen 
egyszerűek és egyformán hősök voltak, mikor 
még éltek, mikor még harcoltak. 
Hogy szerettük mi ezeket a sírokat! Hogy 
dédelgettük! Nem voltak elhagyottak, melyeket 
nem díszít senki, nem látogat senki, csak az őszi 
széltől kergetett avar és a hulló falevelek. Meg¬ 
meglátogattuk őket és boldog volt, aki a hervadó 
cserfakoszorún, a fej fán, a virágokon, a hantokon 
valamit igazíthatott. Pedig rend és tisztaság ural¬ 
kodott ott mindenen. Mintha még a halál után is 
«habt acht»-ban állnának, parancsra várnának a 
hős bakák hős tisztekkel az élükön. He éreztük, 
hogy virággal, hervadó koszorúval még nem tet¬ 
tünk eleget. Nem segítettünk az elesett baj társa¬ 
kon. Azért a kéz önkénytelenül imára kulcsoló- 
dott, a szív és az ajkak buzgó imát rebegtek. 
Mikor pedig egy új baj társ lelke a tej úton 
masírozott tovább az örökkévalóság felé és a 
kihűlt teste helyet kért tőlünk — hogy össze- 
sereglettünk! Fél szakaszt az ezredes úr küldött 
egy tiszt vezetése alatt. Ezek fegyverrel és parádé¬ 
ban jöttek. A többi százat csak a szíve hozta. 
Ott volt már a katonazenekar is. Gyönyörű gyász¬ 
indulókat játszott, hogy az embernek könnyes volt 
a szeme. Mikor a zene elhallgatott, következett 
a beszentelés és egy rövid, lelkes beszéd. Mert 
dicsérő szó illeti azt, ki a hazáért életét áldozta. 
Rögtön utána «vigyáz — imához» — ^s az egy¬ 
szerű koporsót leeresztettük a sírba. És minden 
bakát külön sírba. 
He sokszor hallottam mondani : «Istenem, de 
szép temetése volt ; a falujában sem lehetett 
volna különb!» 
És a holtak hálásak voltak a szeretetért. Mikor 
leszállt az est árnya és elhallgatott a harci zaj — 
az imádság csendes óráiban felkerestek bennünket. 
Beszéltek hozzánk és mi új erőre kaptunk. Azt 
mondták : «Bajtárs, ha hazádba mégy és találni 
fogsz kisírt szemű édes anyákat, munkától meg¬ 
tört édesapákat, haló vány orcájú ifjú özvegyeket, 
arákat, apátián árvákat — vidd hírül nekik, hogy 
láttál bennünket oroszlánok módjára küzdeni a 
hitért, hazáért, királyért, otthonért! Csillanjon 
fel a fátyolos szemekben a szent büszkeség szivár¬ 
ványa, ha hallják, hogy nem alkudtunk, nem 
tétováztunk, hanem vigyáztunk és rohantunk 
száz halálba. Ott voltunk, ahol kaszált a gránát 
és a bomba, nem néztük egyéni veszteségünk be¬ 
következését, a veszély nem tört meg, lélekjelen¬ 
létünk ép és erős volt — s az ellenség hekatombáin 
kipirult arccal, izgult karokkal, a lelkiség diadal¬ 
mas fényétől övezve álltunk, miként a tölgy a 
fergetegben, mert éreztük, hogy így kívánja a 
haza! Álltunk, míg Isten őfelségének úgy tetszett. 
A harcot megharcoltuk, fáradalmainkat pihenjük. 
És bennetek bízunk, hogy dicsőséggel befejezitek, 
amit mi megkezdtünk. Nem engedhetitek, hogy az 
ország pusztuljon, a család világgá meneküljön. 
És ha a nagy munkát befejeztétek — ahány 
könnyet letöröltök, annyiszor áldjon meg titeket 
az Isten!» 
Mi pedig ráfeleltük, hogy ámen ; úgy legyen! 
Boldogok ők, mert az Űrban hunytak el. Egy 
páter is van velük. A huszonnégyes honvédek 
hősi halált halt pátere. A csendes pásztor őrzi 
csendes nyáját. 
Mi azóta messze járunk. Nem kereshetjük fel 
a kedves sírokat. He azért nincsenek elhagyatva . . . 
A hold szelid fénye világítja meg a mi szép teme¬ 
tőnket ... Jár ott valaki . . . eszményi alakja az 
Üdvözítőnek. Kezének egyetlen intésére felnyíl¬ 
nak a sírok . . . lehajol ismét és ismét . . . s a 
sírokból egyenként kiszedi a hős szíveket. Sze¬ 
retettel megsimogatja . . , lándzsával átszúrt 
vérző szívéhez szorítja ... és száll. . . száll a 
magasba ... a csillagok honába ölében a hős ka¬ 
tona-szívekkel. 
Mert ilyen jutalomra méltó a hős katonák 
áldozata. 
Novak L. Kandid, 
tábori lelkész.
	        

Note to user

Dear user,

In response to current developments in the web technology used by the Goobi viewer, the software no longer supports your browser.

Please use one of the following browsers to display this page correctly.

Thank you.