Full text: Kriegs-Album des k. u. k. Infanterie-Regiments No 23 / HADIALBUMA A CSÁSZ. ÉS KIR. 23. GYALOGEZRED

313 
geiből. A térnémele-n fuvaros, kocsisember 
képviseli a monarchia minden részét. De 
hogy őszinték legyünk — nyolcvan száza¬ 
lékban a paripatermő Magyarországot. Ta¬ 
lán nincs is Magyarországnak olyan faluja, 
melyből vagy egy lófogat meg ne fordult 
volna a háború alatt ezen az országúton . . . 
Hej takcsányi országút . . . 
Rongyos kocsisok, csontvázzá aszott lovak, 
megrokkant szekerek . . . Egy végtelen mozgó 
.rajvonalnak látszanak. Zavaros hangok bᬠ
beli zavarban folynak össze. A szekerek olda¬ 
lán sárral csapdosott, fakult táblák hierogli¬ 
fái mutatják, hogy az egyik szekéren Pólyák 
Péter Pál csongrádi gazda tesz eleget «hadi 
szolgáltatás iránti törvényszerű kötelességé¬ 
nek)), a másik Ugrinovceről jött valahonnan 
a Szerémségből, a harmadikon Axante Tre- 
fianu neve mellett valami oláh falucska ne¬ 
vet tette olvashatlanná az idők sok viszon¬ 
tagsága ... Ni, csak egy tábla : Jánoshalma... 
A név olvashatatlan . . . Rongyos bundában, 
de bundában topog e torzonborz ostoros 
ember a kocsi mellett. Bajuszán deres hó¬ 
árnyékolás . . . Úgy magában morfondéroz : 
— A szentség se látott ilyet. 
— Milyet bácsi? — kezdem az ismerkedést. 
— Hát hogy egy esztendeig se indulhas¬ 
sák az ember gyeröke ebbe a farkasordító 
időben... Megveszi a lovat az Isten hidege... 
Meg az ember is tönkre megy egyiránt . . . 
Nézem az emberemet. Megtört szemek 
villognak ki a borostás arcból. Látszik, hogy 
nem egészséges. Meg is kérdem: 
— Beteg, úgye, gazduram ... 
Nagyot néz az öreg, mert hogy 
német kommandó alatt a rángj a 
egész más. Úgy hijják, hogy 
«zivilkutscher», aminek már csak 
azért sem örül, mert hát nem 
ismerhet benne magára egy 
jánoshalmi lovasgazda. Bizo¬ 
nyosan ebbe betegedett bele. 
No de tán még is a <du» az 
oka a betegségnek . . . Ügy ve¬ 
szem ki a szavából : 
— Hiszen lássa, nem vónék 
én beteg, hanem még sem ahhó 
való, hogy így kifirundcvanci- 
goljanak az ember portékájával. . . Egy mázsa 
vas volt ebbe a szekérbe, mégis könnyebb 
mint egy féderes hintó . . . Mivé lett? A tyu- 
kász szégyölne rajta járni. Meg a lu is . . . 
Hászen, hogy ilyen vadszőr legyen rajta, a 
még megy. De hogy a csontja kilukassza 
a borit amán mégis sírnivaló. — Nagyot kö- 
hint közbe az öreg, olyan fojtogatósan.— Nem 
birhatja ezt az ember egészséggel... — Aztán 
megint elfogja a fojtós köhögés . . . 
Ahogy ott rám néz és olyan komolyan 
állítja, magam is elhiszem, hogy a rozzant 
szekér, a csontbőrré aszott lovak, meg tán 
az az irdatlan sok német beszéd köhögteti 
annyira . . . Lehet, hogy a kárpáti levegő is 
hozzájárul .. De ez nem egészen bizonyos... 
* 
Pisla lámpafénynél kisírt szemű asszony 
levelet olvas . . . Messziről jött levelet, szo¬ 
morú levelet : 
«Ügy volt a dolog, sógorasszony, hogy rᬠ
lőttek a trénre a muszkák. A kemény ország¬ 
úton úgy robbant a gránát, hogy szörnyű¬ 
ség. A lovak megbokrosodtak és szegény 
Jóska lovai elé állt. Abban a szempillanat¬ 
ban a szekér elejébe vágódott egy gránát . . . 
Alig lehetett a lovak hullái közül kiszedni 
szegény Jóska holttestét . . . 
Heten estek el a trénből akkor . . . Éjjel 
temettük el őket. A feldpáter szavát nem 
lehetett hallani, annyira lőttek a gyaláza¬ 
tosak még akkor is . . . Pedig már azt csak 
elnézhetnék nyugodtan, mikor hét öreg ka¬ 
tonának énekelik a circumdederumot . . .» 
Errichtung einer Kiiche. — Épül a konyha.
	        

Note to user

Dear user,

In response to current developments in the web technology used by the Goobi viewer, the software no longer supports your browser.

Please use one of the following browsers to display this page correctly.

Thank you.