Die digitale Landesbibliothek Oberösterreich

284 
orosz hadtestparancsnokság nagy sietséggel 
pakkolt s menekült hátra. Este kilenc óra 
tájban már engem is vittek s egész éjjel s 
másnap egész nap gyalogoltunk. Zolkiewben 
egy udvarban helyeztek el. A gondolat, hogy 
a halálnak nézek elébe, irtózattal töltött el 
s gondoltam, hogy ha most az éjjel meg nem 
szököm, nem menekülhetek. Számítottam, 
hogy a mellénk állított őrök a fáradságtól 
úgy is kimerültek s talán siker fogja koro¬ 
názni kisérletem. A fáradság, törődöttség 
mázsányi súllyal nyomta sze¬ 
memet. Már a harmadik őr¬ 
váltás is megtörtént. Idegeim 
végsőkig feszültek ... Láttam, 
aynuszkajmzd az álommal... 
Már hallottam az alvó léleg¬ 
zését . . . Próbát kell tenni. 
Erős, hangos mozgással meg¬ 
fordulok fekvőhelyemen . . . 
Semmi gyanús* Újabb vára¬ 
kozás. majd felállók, pár lé- 
péstíteszek, újra várok. Körös¬ 
körül csend, csak az ország- 
útról az orosz trén zörgése 
hallik. Macskamódra közele¬ 
dem a kerítéshez, melyen át¬ 
ugrottam a túlsó udvarba. Most már sza¬ 
badon lélegzem. Csak innen el s mentői 
hamarább ki a városból. 
Sikerült. Mire hajnalodott, a városon túl 
a szabadban voltam. Mintha nem is lettem 
volna fáradt, amennyire erőm engedte, észak 
felé tartottam s étlen-szomjan késő délutᬠ
nig mentem, folyton katonaság, trén köze¬ 
pette, melyek civil munkásnak néztek. Este 
egy orosz egészségügyi intézet emberei kö¬ 
zött vacsoráztam, közöttük háltam. így volt 
a legbiztosabb, itt bizonyosan nem keresnek. 
Másnap déltájra ébredtem fel, éppen ebéd¬ 
időre. Újra az oroszok vendége voltam. Az¬ 
tán bolyongtam egy ideig és Mosty Wilkienél 
az orosz állások mögé jutottam. Az orosz 
ágyúk mellett jártam s az orosz katonák kö¬ 
zött, a sík terepen láttam a mieink állását 
is. Alig volt ennivalóm s elmenni erről a te¬ 
rületről mégsem akartam, mert az erős ágyú- 
tűzből reméltem, hogy a mieink újra előre¬ 
törnek. Az éhség mégis kihajtott — szeren¬ 
csétlenségemre — mert elfogtak s előállítot¬ 
tak Mosty Wielkin.. Estefelé 
történt ez s az éjjel már esze¬ 
veszetten mentek az oroszok 
visszafelé s engem mint gya¬ 
nús idegent magukkal cipel¬ 
tek egy darabig, de én vissza¬ 
maradtam tőlük. Reggelre 
azonban megtaláltak. Soha 
életemben még oly verést nem 
kaptam, mint ezért a kisérle- 
tért. Félig betegen, félig nyo¬ 
morékon vittek Oroszország 
felé. Kiew előtt lemaradtam a 
transzporttól és magam sem 
tudom, hogyan vánszorogtam 
napokon át. Talán már nem 
is akarattal szöktem. És most sikerült. Ma¬ 
gam sem tudom, hogy jutottam Sokolig, hol 
bent a városban elrejtőztem. Nyomorogva 
éltem egy templom pincéjében. A templom¬ 
szolga adott néha ennem. Talán inkább az a 
remény táplált, hogy közel van a szabadulás 
órája. Július 21-én, vasárnap hajnalban, 
irtózatos ágyútűz után a mieink áttörték a 
frontot a várostól északra. Az orosz esze¬ 
veszetten menekült ... És én ott voltam a 
mieink között négy keserves hónap után .. . 
Árgay Zsigmond zászlós. 
j Élj 
eru 
Hoch Ungarn, kühn und heldenhaft, 
Ihr Recken, ist's nicht wohlgetan, ' 
Wie mancher Deutsche von Euch sang! 
Dass uns die Nőt zusammenschweisst ? : 
Nun gibt die Waffenbrüderschaft 
Bald bricht die schöne Zukunft an, 
Den altén Liedern neuen Klang. 
Die uns für immer Brüder heisst. : 
Tlioma Ludwig.