Full text: Kriegs-Album des k. u. k. Infanterie-Regiments No 23 / HADIALBUMA A CSÁSZ. ÉS KIR. 23. GYALOGEZRED

284 
orosz hadtestparancsnokság nagy sietséggel 
pakkolt s menekült hátra. Este kilenc óra 
tájban már engem is vittek s egész éjjel s 
másnap egész nap gyalogoltunk. Zolkiewben 
egy udvarban helyeztek el. A gondolat, hogy 
a halálnak nézek elébe, irtózattal töltött el 
s gondoltam, hogy ha most az éjjel meg nem 
szököm, nem menekülhetek. Számítottam, 
hogy a mellénk állított őrök a fáradságtól 
úgy is kimerültek s talán siker fogja koro¬ 
názni kisérletem. A fáradság, törődöttség 
mázsányi súllyal nyomta sze¬ 
memet. Már a harmadik őr¬ 
váltás is megtörtént. Idegeim 
végsőkig feszültek ... Láttam, 
aynuszkajmzd az álommal... 
Már hallottam az alvó léleg¬ 
zését . . . Próbát kell tenni. 
Erős, hangos mozgással meg¬ 
fordulok fekvőhelyemen . . . 
Semmi gyanús* Újabb vára¬ 
kozás. majd felállók, pár lé- 
péstíteszek, újra várok. Körös¬ 
körül csend, csak az ország- 
útról az orosz trén zörgése 
hallik. Macskamódra közele¬ 
dem a kerítéshez, melyen át¬ 
ugrottam a túlsó udvarba. Most már sza¬ 
badon lélegzem. Csak innen el s mentői 
hamarább ki a városból. 
Sikerült. Mire hajnalodott, a városon túl 
a szabadban voltam. Mintha nem is lettem 
volna fáradt, amennyire erőm engedte, észak 
felé tartottam s étlen-szomjan késő délutᬠ
nig mentem, folyton katonaság, trén köze¬ 
pette, melyek civil munkásnak néztek. Este 
egy orosz egészségügyi intézet emberei kö¬ 
zött vacsoráztam, közöttük háltam. így volt 
a legbiztosabb, itt bizonyosan nem keresnek. 
Másnap déltájra ébredtem fel, éppen ebéd¬ 
időre. Újra az oroszok vendége voltam. Az¬ 
tán bolyongtam egy ideig és Mosty Wilkienél 
az orosz állások mögé jutottam. Az orosz 
ágyúk mellett jártam s az orosz katonák kö¬ 
zött, a sík terepen láttam a mieink állását 
is. Alig volt ennivalóm s elmenni erről a te¬ 
rületről mégsem akartam, mert az erős ágyú- 
tűzből reméltem, hogy a mieink újra előre¬ 
törnek. Az éhség mégis kihajtott — szeren¬ 
csétlenségemre — mert elfogtak s előállítot¬ 
tak Mosty Wielkin.. Estefelé 
történt ez s az éjjel már esze¬ 
veszetten mentek az oroszok 
visszafelé s engem mint gya¬ 
nús idegent magukkal cipel¬ 
tek egy darabig, de én vissza¬ 
maradtam tőlük. Reggelre 
azonban megtaláltak. Soha 
életemben még oly verést nem 
kaptam, mint ezért a kisérle- 
tért. Félig betegen, félig nyo¬ 
morékon vittek Oroszország 
felé. Kiew előtt lemaradtam a 
transzporttól és magam sem 
tudom, hogyan vánszorogtam 
napokon át. Talán már nem 
is akarattal szöktem. És most sikerült. Ma¬ 
gam sem tudom, hogy jutottam Sokolig, hol 
bent a városban elrejtőztem. Nyomorogva 
éltem egy templom pincéjében. A templom¬ 
szolga adott néha ennem. Talán inkább az a 
remény táplált, hogy közel van a szabadulás 
órája. Július 21-én, vasárnap hajnalban, 
irtózatos ágyútűz után a mieink áttörték a 
frontot a várostól északra. Az orosz esze¬ 
veszetten menekült ... És én ott voltam a 
mieink között négy keserves hónap után .. . 
Árgay Zsigmond zászlós. 
j Élj 
eru 
Hoch Ungarn, kühn und heldenhaft, 
Ihr Recken, ist's nicht wohlgetan, ' 
Wie mancher Deutsche von Euch sang! 
Dass uns die Nőt zusammenschweisst ? : 
Nun gibt die Waffenbrüderschaft 
Bald bricht die schöne Zukunft an, 
Den altén Liedern neuen Klang. 
Die uns für immer Brüder heisst. : 
Tlioma Ludwig.
	        

Note to user

Dear user,

In response to current developments in the web technology used by the Goobi viewer, the software no longer supports your browser.

Please use one of the following browsers to display this page correctly.

Thank you.