Die digitale Landesbibliothek Oberösterreich

266 
schen Kartoffeln» . . . Abenteuerlich waren 
oft die náchtlichen Requisitionen, so zum 
Beispiel, als ein Baka in einem zűr Deckung 
«avancierten» Steinkeller statt Kartoffel sei- 
nen Bataillonskommandanten Major Schön- 
feld vorfand. Betrübt über den Misserfolg 
seiner náchtlichen Exkursion trieb er ein 
«Pista-Pferd» in die Schwarmlinie hinaus 
und zűr Erinnerung nahm er sich noch die 
Tűre vöm Speisezimmer des Bataillonstabes 
mit . . . 
Das zweite Bataillon konnte nicht in die 
Schwarmlinie hinaus, weil die dórt Befind- 
lichen erklárten, sie wünschen keine «Ables», 
d. h. sie wollen nicht abgelöst werden. Ihnen 
geht es besser, als dér Reserve , . . Mit wel- 
cher Ruhe erledigte dér Regimentsstab im 
benachbarten Solestwinow seine Agenden. 
Und wie leicht hátte. es passieren können, 
dass jenes «Echwere russische Paquet», wel- 
ches den Koch des Stabes zerrissen, auch den 
Oberst Vidale erreicht, dér sich dazumal in 
dér entgegengesetzten Ecke des Zimmers 
befand. 
Wie Schade wáre es um den Obersten Vi¬ 
dale gewesen! Kein Oberst hat den Dreiund- 
zwanzigern solch freundlichen Morgengruss 
zugenickt, wie er. 
In Potok, da war es viel gemütlicher, dort- 
hin verirrten sich seltener die Gránátén. 
Oberst Vidale kam auch des Öfteren an den 
Potoker Waldrand und zeichnete von dórt 
aus die explodierenden Gránátén, die Stel- 
lungen am Hügel und die vöm trüben Fir¬ 
mament sich abhebenden Shrapnellwolken ... 
Stolz beteuert ein Baka : Bei Gott, ich sah 
wie Herr Oberst den Major Hahne abzeich- 
nete. 
Ich war selbst Augenzeuge, als Oberst Vi¬ 
dale von den drei, am Potoker Ortsende 
stehenden Kreuzen : dem Kristuskreuz und 
den zwei Grabkreuzen eine Skizze machte . . 
Alté Akkordé erwachen in uns . . . Die 
Kreuze ... Von wo immer mán auch kom- 
men und wo immer mán auch hingehen mag, 
wénn mán sich zűr Ruhe begibt oder er- 
wacht und wenn in uns die Erinnerung an 
blutige Stürme, die Reminiscenzen an die 
íriedlichen Potoker Tagé erstehen, so ver- 
sinnbildlichen die Kreuze dórt das ewige 
Memento dér irdischen Vergánglichkeit . . . 
In Eintracht und Ruhe liegen dórt neben- 
einander drei Helden : dér Fahrkanonier 
Johann Rózsa, Kadett Julius Wechsler und 
als dritter Iván Makarow vöm russischen 
Inf.-Reg. No. 207. 
* 
senki sem lett tőle maródi ... Az éjszakai 
rekviziciók, mikor a baka krumpli helyett 
őrnagy úr Schönfeldre akadt a fedezékké 
átalakított kőpincében s a nem sikerült 
szerzés feletti bánatában egy eleven «pista- 
lovat» hajtott ki a svaromléniába és emlékül 
elvitte még a zászlóalj tiszti-ebédlőjének 
ajtaját is . . . 
Bizony így volt ... A második «batalion» 
nem tudott kijutni a raj vonalba, mert az 
ottlevők kereken kijelentették, hogy nem 
kell «abléz.» Őket ne váltsák fel . . . Nekik 
jobb a dolgAk, mint a rezervának ... Az ez¬ 
redtörzs ott a szomszédos Solestwinowban 
mily nyugodtan intézte ügyeit , . . Pedig 
az a muszka nehéz «csomag», amelyik szét¬ 
szakította a stáb szakácsát, épen hogy az 
ezredes úr Vidalet is érhette volna a szoba 
másik sarkában ... És kár lett volna, ugy-e 
huszonhármasok? . . . Bizony kár, az ezre¬ 
des úr Vidaleért . . . Tán más ezredes nem 
is köszönt volna olyan szép jó reggelt a 
huszonhármasoknak . . . 
Lám mégis jobb volt Potokon. Oda nem 
jött gránát, csak golyó. Odajárt Vidale 
ezredes rajzolgatni a pót oki erdőszélen rob¬ 
banó gránátokat, a dombraépült stellungo- 
kat, a homályos égre rajzolódott srapnell- 
felhőt ...» A baka csak úgy esküdözött : 
— Bizonyisten láttam, hogy lepingálta 
az őrnagy úr Hahnét. Akkurátusán olyan, 
mintha mondaná, hogy na most híres baka, 
mit tudsz . . . 
Azt magam is láttam, hogy a potoki 
három keresztet, a Krisztusét, egy magyarét, 
meg egy muszkáét ott a potoki faluvégen 
leskizzelte . . . Lám már megint a régi 
akkord tér vissza ... A keresztek ... Jön az 
ember akárhonnan, megy akármerre, le¬ 
fekszik, felkel, emlékezik véres rohamokról, 
emlékezik a potoki csendes napokra : ott 
állanak a ‘keresztek, örök mementói a 
hiábavalóságnak. Ahogy sorban fekszenek 
Rózsa János «fárkanonir», Wechsler Gyula 
hadapród,, milyen békében van mellettük 
Iván Makarow, az orosz 207. gyalogezred 
elesett vitéze . . . 
*