Die digitale Landesbibliothek Oberösterreich

246 
meiner Jugend wieder frisch erwachen . . . 
Ich zog ins Féld an dér Spitze dér 23-er . . . 
Leider waren die Kráfte des Körpers de¬ 
lien dér Seele nicht angemessen. Am 25. 
Október Abends 7 Uhr láng ich mit meiner 
kampfbereiten Truppé in Turka an, wo 
ich nach dér Auswaggonierung sofort den 
Befehl erhielt, am 26. vormittags 9 Uhr 
beim k. und k. Inf. Reg. No. 32 einzu- 
treffen, wohin mein Marschbataillon zuge- 
teilt war. Sofort liess ich das Bataillon 
abrücken, das im verheerenden Geschütz- 
und Maschinengewehrfeuer des Feindes — 
mit heroischer Ruhe — seinen schweren 
Weg antrat. Ich selbst musste auf höherem 
Befehl leider noch am selben Tagé meine 
wackeren 23-er verlassen, und übernahm 
demgemass das Kommandó des bosnisch- 
herzegovinischen Regimentes No. 3. Noch 
bedauernswerter war es, dass nach einigen 
Wochen die göttliche Vorsehung mich der- 
art heimsuchte, dass ich von Neuem zum 
weiteren Dienste gánzlich untauglich wurde. 
Leider konnten die Kráfte des Körpers 
mit denen dér Seele nicht in Einklang ge- 
bracht werden. 
Doch bleibt sie unvergesslich, jene kurze 
Spanne Zeit, die ich mit den 23-ern auf dem 
Schlachtfelde verbrachte: Mein altes Regi¬ 
ment liess seinen altén Ruhm in den bluti- 
gen kámpfen des Weltkrieges von so viel 
neuem Glanz erstrahlen, dass ich voll Stolz 
auch auf die wenigen Tagé zurückblicken 
muss. Und mit dem ganzen Stolze eines 
altén Soldaten gedenke ich stets meiner 23-er. 
Oberst Desider Keleti. 
Feldmesse bei Kanonendonner. 
Istentisztelet ágyúk zúgása közt. 
tam megvalósulni . . . Mindent felülmúló erő 
töltötte el valómat, fiatalos erőt éreztem 
magamban újraéledni ... A huszonhárma- 
sok élén indultam a becsület mezejére . . . 
Sajnos, a test megakadályozta a lélek ere¬ 
jének kihasználását . . . 
Október 25-én este 7 órakor értem a 
harcrakész katonáimmal Turkára, hol a 
kivagonirozás után azonnal parancsot kap¬ 
tam, hogy 26-án délelőtt 9 órakor a cs. és 
kir. 32. gyalogezredhez csatlakozzam, ahová 
a menetzászlóaljat beosztották. Azonnal út¬ 
nak indítottam a zászlóaljat, mely az ellen¬ 
ség erőteljes ágyú- és gépfegyvertüzében 
kezdte meg — csodálatos nyugalommal — 
nehéz útját. Magamat — sajnos a felsőbb 
parancs még aznap elszólított az én derék 
huszonhármasaim éléről s ennek megfelelő- 
leg a 3. sz. bosnyák-hercegovinai ezred pa¬ 
rancsnokságát vettem át. Még sajnosabb, 
hogy alig néhány hétre rá, az Isten rende¬ 
lése oly súlyos csapást mért rám, hogy a 
további szolgálatokra teljesen alkalmatlanná 
lettem — újból ... A test és a lélek ereje 
sajnos nem tudtak egymással egyensúlyban 
maradni . ... 
Az az igen rövid idő, amit a huszonhán 
masokkal a harctéren töltöttem — feledhe¬ 
tetlen lesz nekem. Az én régi ezredem, a 
régi dicsőségét oly szépen aranyozta meg a 
világháború véres harcaiban, hogy erre a 
pár napra is büszkének kell lennem ... És 
egy öreg katona büszkeségével gondolok az 
én huszonhármasaimra . . . 
Zombor, 1916 május hó. 
Keleti Dezső ezredes. 
Russische Gefangene vor dem Abtransport. 
Orosz foglyok elszállításuk előtt.