Die digitale Landesbibliothek Oberösterreich

Die Fahne ... 
A zászló ... 
169 
. . . Jene Fahne, welche vielleicht vöm 
Geiste dér Helden von Trautenau und Bihac 
auf den Strassen Zombors an jenem glühenden 
und windstillen 30-ten Juli getragen wurde, 
die Fahne, dér wir mit blutigem Ernste Treue 
bis in den Tód geschworen, unsere Fahne : 
sie sah echte und rechte Soldaten kámpfen, 
leben und sterben . . . Und diese Fahne, sie 
ist mehr, denn ein Symbol ... Sie ist un¬ 
sere Fahne ... Sie hat keine Geschichte . .. 
Was* von ihr geschrieben steht, wurde mit 
Heldenblut und blutiger Waffe geschrieben. 
lm Márz 1880 empfing sie die Taufe in 
dem vem Blute 
des Regimentes 
getranktenBihac, 
wo ein Volltreffer 
ihre Vorgángerin 
in Stücke fetzte. 
Erzherzogin Iza¬ 
bella, die erlauch- 
te Gemahlin un- 
seres jetzigen 
Armeeoberkom- 
mandanten war 
ihre Taufpatin. 
Und sie wurde 
von neuem — mit 
Blut — getauft 
in den Tagén von 
Sabac. Die«grosse 
Silberne» an dér 
Brust des Fah- 
nentrágers, Leutnant i.d.Res. Johann Antal, 
kann ein Lied singen von dér geret tétén Fahne. 
Heute kampft nur die Technik mehr . . . 
Das Symbol ist in den Herzen . . Auch un¬ 
sere Fahne kehrte heim aus dér blutigen 
Feuerlinie . . . Zu Hause geloben ihr Treue 
die ins Féld ziehenden 23-er . . . 
Hech flattert im Winde dér Bácska dér 
altehrwürdige, fadenscheinige Seidenstoff. 
Die schweren goldgestickten Bánder rau- 
schen in dér Luft ... Und die Fahne lásst 
den ins Féld ziehenden Kriegern Ságén er- 
klingen . . . Heldensagen von Sabac, von 
Rumno, von den weiten Steppen Russlands, 
von Karpathenkámpfen, wie Feinde besiegt, 
wie viel Blut verronnen . . . Unvergangliche 
Ságén erklingen . . . von Heldenruhm und 
Schlachtengetümmel . . . Dann ziehen sie 
aus, die Jungen dér Bácska. Von neuem er- 
leben sie, von neuem verwirklichen sie die 
Heldensagen ihrer Fahne . . . 
... És az a zászló, melyet talán a trau- 
tenaui és biháci hősök lelke lobogtatott a 
szellőtelen, forró július 30-án Zombor téréin, 
melyre véres komolysággal esküdtük a mind- 
haiáligot, az a zászló, a mi zászlónk : becsü¬ 
letes katonákat látott maga körül küzdeni, 
élni, halni ... A becsületes katonák vidám 
arccal követik a zászlót még nyolc hónap 
véres eseményei után is . . . Lelkesen megy 
a honvédő sereg a cirókavölgyi égbekanyargó 
szerpentinen, neki a kárpáti tél jeges bor¬ 
zalmainak, neki a rémhalálnak — a; tél¬ 
nek, neki a szédítő tömegű muszka sere¬ 
geknek . . . 
És ez a zászló 
több, mint szim¬ 
bólum ... A mi 
zászlónk... Nincs 
neki történelme... 
Ami róla írva va¬ 
gyon—hősök vé¬ 
rével, véres szu¬ 
ronnyal írták. 
1880 március¬ 
ban volt a keresz- 
telője az ezred 
vérével áztatott 
Bihácban, hol 
elődjét ellenséges 
ágyúgolyó tépte 
foszlányokra. — 
Izabella főherceg¬ 
asszony, mai had¬ 
seregfőparancsnokunk felesége volt a ke- 
resztanyja ... Vérben keresztelték újra a sa- 
báci napokon ... És Antal János hadnagy, 
a zászlótartó mellén a nagy ezüst vitézségi 
érem mesél a megmentett zászlóról . . . 
Ma már a technika harcol ... A szimbó¬ 
lumok a lélekben vannak. És a mi zászlónk 
is hazakerült a véres tűzvonalból . . . Itt¬ 
hon esküszik rá a harcba induló huszon- 
hármas . . . 
A bácskai szél meg-meglobogtatja a kopott, 
öreg selymet. A nehéz aranyhimzésű szala¬ 
gok suhognak a légben ... És mesél a zászló 
a hadbaindulóknak . . . Mesék Sábáéról, 
Rumnóról, messze orosz földről, kárpáti 
csatákról, legyőzött ellenről, sok kiontott 
vérről . . . Mesél el nem múló regét . . . Hő¬ 
sök dicsőségét, harcok fergetegét meséli . . . 
És mennek a bácskai fiúk, a zászló meséit 
újra végigélni, újra megcsinálni . . . 
Die Regimentsfahne passiert die ungarische Grenze. 
A mi zászlónk a magyar határon, 1915 február 27-én.