mm 
Dulce et decorum eót pro patria mozi ! 
Édeó éó dicóőáégeó a halál a hazáért; de cáak akkor, ha a lelkeóedéá 
ózent tüzet a gondvióelőjüktől megfoóztottak nélkülözéóekből fakadt keóerii 
könnye nem lohaóztja; ha az eleóett hőóök örök álmát éhező árváiknak han¬ 
tokat feltépő, hangoó panaóza nem zavarja . . . 
Vitéz atyánkfiái, lelkűnkből lelkezett derék katonáink: hőó huózon- 
hármaóok’! 
Acél karotokat itthonmaradt véreitek óoróán való aggödáótok ne bénítóa ! 
Pihenéóeteket ózeretteitek átró jajózava ne háborgaóóa ! 
Kikért küzdtök, kikért véretek ontjátok, kikért éltetek áldoztátok : tudják : 
mivel tartoznak Nektek. 
Tanúja e könyv iá: — emléke dicóő tetteiteknek, enyhítője óok-óok gond¬ 
nak éó bánatnak . . . 
Di\ Szcibovlyevitó Duóán 
Bácóbodrog vármegye főjegyzője. 
Még a mozgósításkor történt, de annyira megragadó volt, hogy nem távozik 
emlékeimből. Az utcán egy bevonuló fiatal rezervistát láttam, felesége gyere¬ 
kestől kisérte. Hallottam, amint szegény asszony a kenyérkereső bevonulása 
feletti elkeseredésben az összes szenteket lehozta az égből, férje pedig csititgatta 
a legmagasabb parancsnokra : a muszájra hivatkozva. Emlegette a szomszédokat, 
a rokonokat, akik nem hagyják el, akik támogatni fogják. A hosszantartó és 
mindenkit érintő háború mindannyiunkat összeforrasztott, valamennyien szom¬ 
szédok és rokonok lettünk. 
Meg kell ragadnunk egymás kezét és kéz a kézben segitenünk a sújtottakon. 
Két harcteret különböztethetünk meg. Az egyiket az emberpusztitás vonala 
jelzi, a másikon az embermentés folyik. Az emberpusztulás nyomán uj élet. uj 
kultúra kél és nagyobb jólét fakad a megujhodott hazában. Az idevezető utat 
azonban piros pipacsok jelzik, amelyekről a kiomlott hősi vérnek szomorú regéi 
kelnek. Mert a véráztatta mezőkön minden rögnek, minden fűszálnak szenvedés¬ 
teli története van . . . 
Akik értünk szenvedtek, azok kedvesei nem járhatnak kálváriát. Bácsmegye 
minden katonafia alaposan kivette már eddig is a maga részét hazánk védel¬ 
mében. A kitüntettek névsora az egész megye nyelvi viszonyait tünteti fel. 
A bácskai magyar, német, szerb, bunyevác, sokac egyazon lelkesedéssel védi a 
kenyértermő közös hazát és ez gyönyörű perspektívát nyújt a jövőre is, mert 
akik ágyuk és gépfegyverek zajában megértették egymást, itthon is össze fog¬ 
nak tartani. 
Ha fiaink hazajönnek, nyugodt lélekkel lássák, hogy hozzátartozóik támo¬ 
gatásban részesültek. Ez a tudat megelégedettséget, lelki nyugalmat szerez a