52 habén. Schliesslich strebte er nach irdischen Gütern und wurde Hotelier. Er hat sich getáuscht . . . In Jedem und Allém táuschte er sich. lm Nu stand er alléin, verlassen da, umgeben von dér stillen, schmerzerregenden, zweideutigen Teil- nahme dér Gesellschaft. Wir lernten in ihm bereits einen hoffnungs- leeren, tief enttáuschten Kamerádén kennen . . . Niemals zeigte er sich erbittert . . . Von einer Teil- nahme wollte er nichts wissen . . . Was mag eine solche Seele am Schlachtfelde suchen? . . . Vielleicht den Tód oder gar Aus- zeichnungen zum Beweis dessen, dass er ein wahrer Romanheld ist? . . . Wer weiss es? . . . Die Kugel, welche im Sturme bei Krukienice seine Lunge durchbohrte, beendigte eine Schick- salstragödie . . . Wir, die wir sein Leben verstan- den, beklagen aufrichtig seinen Tód. Leutnant i. d. Rés. Georg Vajda. Kadett i. d. Rés. Ármin Rosensweig. lm Zivilleben Beamter einer bedeutenden Dampf- mühle in Zombor, ehrlich vöm Scheitel bis zűr Sohle und ein edeldenkender Mensch. Als schwách- licher, kranklicher Knabe, war er zwar nicht zum Helden pradestiniert, aber in dér grossen, nach dem Durchbruch bei Gorlice erfolgten Offensive hat er sich dennoch als wahrer Held erwiesen . . . Séin Heldentod hat eine ganze Stadt in Trauer versetzt, denn diesen bescheidenen, braven Jungen liebte Jedermann. Kadett i. d. Rés. Dr. Árpád Rátkai. Am Jahrestag deines Heldentodes nehme ich erst Ab- schied von Dir. Als ich im Juni 1915 verwundet den Heimweg antrat, stiegst Du mit deinen hoch- strebenden Hoffnungen und den Tráumen einer schönen Zukunft ins namenlose Massengrab hinab. Gedenkst Du noch unserer glücklichen Univer- sitatszeit, des gemeinsamen Monatzimmers in dér Josefstadt? Erinnerst Du Dich noch dér Zeit, wo Du den Unterschied zwischen den armen Rechts- gelehrten und den reichen Advokaten erörtertest und wobei Du die einfachen Leute, mit denen Du jetzt im gemeinsamen Grab schlummerst, so hoch anpriesest . . . ? Und siehe, was wurde aus deinen schönen Tráumen . . . Gebrochene Backfischherzen! Andere machen «gute Partien». Unfáhige eröffnen Advokaturskanzleien und Du magst deine Tráume weiterspinnen . . . Blumengeschmückt und frohen Mutes stürztest Du Dich ins Ungewisse. Samstag erhieltest Du das Doktorát und schon Sonntag schlossest Du Dich dem Marschbataillon an. Heute noch blühendes Leben, und morgen ein blasser Traum . . . Welche Vorahnungen habén Dich am 6-ten Juni bei Krukienice bescháftigt . . . ? Hast Du etwa die Vergánglichkeit gefühlt. . . ? Schwebte dir ausser deiner Phantasiewelt nicht auch jene Rosensweig Ármin hadapró dj elölt. Egy nagy zombori malomnak volt szorgalmas tiszt - viselője, talpig becsületes és nemesen gondolkodó. A törékeny testű, vékony fiú nem hősnek készült, de a gorlicei áttörés utáni nagy offenzivában igazi hősnek bizonyult . . . Hősi halálát egy egész város ^ siratta meg. A jómodorú, szerény fiút mindenki szerette . . . Dr. Rátkai Árpád tart. hadapród. Csak most biicsúzom tőled hősi halálod évfordulóján, tavaly ilyenkor nem volt erre alkalom. Megsebe¬ sülve hazafelé tartottam és Te nemsokára jeltelen sírba temetkeztél szép és nagyratörő reményeid¬ del, egy karrier álmaival. Emlékszel-e a józsefvárosi diákszobában együtt töltött verőfényes egyetemi napokra? Amikor fejtegetted a szegény jogtudós és a gazdag fiskális közötti különbségeket, amikor úgy felmagasztal¬ tad az egyszerű embereket, akikkel most egy he¬ lyen, egy tömegsírban alszol . . . Szép álmaidból lám mi lett . . . Összetört bakfis szíveken más csinál úgynevezett jó partiét, mások és tehetség¬ telenek alapítanak ügyvédi irodát és Te tovább álmodhatsz . . . Virágosán és jó kedvvel mentél a bizonytalannak. Szombaton lettél tudor és va¬ sárnap csatlakoztál a menethez. Ma piros élet és holnap fehér álom . . . Junius 6-án Krukienice előtt vaj’ milyen sej¬ telmek izgatták agyadat ? Átérezted-e a hiábavaló¬ ságot? ... A magad fantáziája alkotta kis világon kívül nem gondoltál arra, hogy van egy másvilág is, amely máról-holnapra jöhet? ... És ma gon- dolsz-e arra, hogy a háború második évében a szellem új és fiatal arisztokratái miként áldozzák fel magukat a hazáért ... Te tegnap, jó barátaid holnap . . . Addig pedig Jobbal mondom : Érted a fájdalom sárba vete engemet úgyanannyira, hogy magamat hasonlíthatnám a por és hamuhoz . . . Álmodjál boldogan! Dr. Oblát Henrik egyéves önkéntes. Quitt Gésa hadapródj elölt. Egy kis Apolló- utcai önkéntesi lakásban álmodozott az első szi¬ gorlatról s készült a tiszti vizsgára ... A fatális sors mindent elvégeztetett vele egyszerre, az 1915. évi junius 6-iki rohamban, Krukienicénél . . . Min¬ denről vizsgát tett a derék fiú és bizonyítványt nyert arról, hogy derék katona, igazi hős volt . . . Egy kis fakereszt tanúsítja .... Bauer Miklós tart. hadnagy. (Elesett 1915 julius 8-án Rzepinownál.) Erdőmérnök volt . . . Szürke külsejében megkülönbözhetlen bakáitól, kiket a világ legnagyobb értékének tartott . . . Öreg harcos volt, mikor először találkoztam vele . . Talán legjellemzőbb, hogy mindig bakamenázsit evett s hogy utálta a háborút. Egy kicsit forra¬ dalmár volt, de első a kötelességteljesítésben . .