38 
Sie sind auch drei Brúder. Sie werden auch den 
Krieg überleben. Dies ist das Los ihrer Familie. 
Ihnen wird auch dér Schutzpatron dér Familie 
helfen. 
Nach dem ersten Sturm bei Sabac am 19. 
August begegneten wir uns. Stolz zeigte er mir 
seine durchschossene Pellerine. 
Am 23-ten August im Kugelregen von Sabac 
traf ihn ein tötliches Geschoss. 
Seine zwei Brúder fielen auch in den ersten 
Monaten des WeltkriegeS. {gi- — ) 
lyeutnant i. d. Rés. Philipp Politfcer. Einer 
dér ersten Todten des Regiments. Er fiel am 19. 
August 1914 im blutigen Gefechte bei Sabac. Dér 
fleissige Bankbeamte, dér mit einer grenzenlosen 
Tollkühnheit zum Sturme vorging, ruht am Fusse 
dér Sabacer Hügelkette . . . Er war 27 Jahre alt. 
Kadett i. d. Rés. I^adislaus Báthory. Am 
19. August 1914 bei Sabac geschah es, dass ein 
Leutnant mit einem struppigen Bárt an dér 
Spitze eines Zuges dér achten Kompanie den 
Misarer Húgéin zustürmte . . . Die Serben ha¬ 
bén wie wütend geschossen, es war die reinste 
Hölle . . . Rückwárts blickend feuert dér Offizier 
seine Soldaten an . . . Eine Rauchwolke dér 
explodierten Gránátén verdeckt die kleine Gruppé... 
Und nach zehn Minuten bringt mán die unglaub- 
líche Nachricht : Leutnant Báthory ist gefallén... 
Er lebte 32 Jahre und war Beamter einer grossen 
Bank. Zuhause wird er beweint — das Regiment 
ist stolz auf ihn . . . 
Finjáhrig-Freiwilliger Fduard Feistel. (Ge- 
fallen am 24. Aug. 1914.) Vereint zoget Ihr ins 
Féld. Ihr konntet euch fást niemals trennen, 
denn eine innige Freundschaft verband euch 
eng miteinander. Leiden und Strapatzen ertru- 
get Ihr gemeinsam. Beide waret Ihr die einzige 
Stütze und Hoffnung Euerer bangenden, ver- 
witweten Mütter, von denen Ihr stets mit kind- 
licher Liebe sprachet beim Lagerfeuer und auf 
den Márschen . . . 
Es kam Sabac. Es sausten Gránátén und Euch, 
denen das Leben ein gleiches Los beschieden, 
traf tötlich eine feindliche Gránáté. Nun ruht 
Ihr beide in einem gemeinsamen Grabe. Dér eine 
bist Du Eduard Feistel, dér schon als Gymnasial- 
schüler so altklug und traurig dreinschaute. 
Dér Name deines Busenfreundes ist mir entfallen, 
aber er muss eine edle Seele gewesen sein, denn 
er folgte dir auch ins Schlachtfeld. 
O, arme zwei Witfrauen! Ihr kennt euch 
vielleicht nicht einmal, aber eure Mutterherzen 
bewegt ein gemeinsamés grosses Leid. Ein und 
derselbe Schicksalschlag löste aus euch eine 
un versi egbare Tránenflut. Ihr beweinet beide 
Euere einzigen Söhne, die frühzeitig verlorenen 
Augusztus 19-én láttam, az első sabáci roham 
után. Büszkén mutatta, át volt lőve a körgallérja. 
Augusztus 23-án, a tűzesőverte Sabácon halᬠ
los golyót kapott. 
A másik két Piwonka-fiú is a háború első hó¬ 
napjában esett el . . . (r-gi) 
Politser Fülöp hadnagy. Egyike az ezred 
legelső halottainak. A sabáci véres ütközetben 
1914 augusztus 19-én esett el. A szorgalmas bank¬ 
hivatalnok, kinek még ideje sem volt újból kato¬ 
nává lenni, az akkori idők szertelen vakmerőségé¬ 
vel ment rohamra és ott nyugszik valahol a sabáci 
dombok tövén . . . Huszonhét éves volt, 
Báthory I^ajos tart. hadnagy. Sábáénál 
1914. aug. 19-én egy, az akkori divat szerint — 
szőrös arcú hadnagy rohant a nyolcadik század 
egy szakaszával a misári dombok felé ... A szerbek 
lőttek, mint a pokol. . . A tiszt hátrafordulva lel¬ 
kesíti embereit ... A robbanó gránátfüst eltakarja 
a kis csapatot... És tíz perc múlva jön a hihetetlen 
hír : Báthory hadnagy elesett . . . Előkelő bank¬ 
hivatalnok volt. 32 évet élt ... Siratják otthon. 
Az ezred büszke reá . . . 
Feisstel Fde. (Elesett Sábáénál.) Elmentetek 
együtt, mert a baráti szeretet köteléke oly szo¬ 
rossá fűzött benneteket, hogy nem bírtátok elhagyni 
egymást. S megosztottátok a fáradalmakat, a szen¬ 
vedéseket, mert egyek voltatok mindenben. Mind¬ 
kettőtöknek özvegy édes anyja volt, mindkettőnek 
éltető oszlopa, egyetlen támasza, reménye, min¬ 
dene Ti voltatok. A két özvegy, reszkető anyáról 
beszéltetek a tábortűznél, menetelés közben. Övék 
volt minden aggódástok . . . S jött Sabác, s jött 
gránát s Ti ketten, kik egysorsuak voltatok élte¬ 
tekben, egyszerre találva az ellenséges gránáttól, 
most egymás mellett, egy sírban feküsztök. Az 
egyik Te vagy, Feisztel Ede, ki már a gimnáziumi 
padban oly öregesen szomorú voltál. A másiknak 
nevét már nem tudom, de csak nemes lélek lehet 
az, aki barátját önként követi még a harcba is. 
Ti, két szegény, özvegy asszony talán nem is 
ösmeritek egymást, s mégis mily közösek érzései¬ 
tek, mint egy-egy a bánatotok ; egyért folyt ki- 
apadhatlan könnyetek. Hisz mindketten egyetlen 
fiatokat siratjátok, öreg napjaitok korán kidőlt 
oszlopát — a két jó barátot, kiket megölt a köteles¬ 
ség becsületes teljesítése, a jóbaráthoz való ragasz¬ 
kodás. 
Grochmann Kálmán San. zászlós. 
Ssücs I/ássló főhadnagy. Daliás szép ember 
volt. Rajta a magyarság őskatona-erényeinek min¬ 
den külső és belső jele. Kemény katona és érző¬ 
lelkű ember, derült kedély és okos fej . . . Béke¬ 
időben a legjobb pajtás, a legsneidigabb tiszt . . . 
És a háborúban a képességeihez fűzött remények