34 Helden unserer Heimat, Gefallene aus den Reihen dér 23-er, die Ihr in weiter Férné unter fremder Erde ruhet, Ihr blu- tigen, tótén Kamerádén Eurer lebenden Mitkámpfer, die Ihr von Witwen ewig beweint, von Waisen auf immer betrauert, heldenhafte Vorbilder spater Nachkom- men — ruhet sanft und in Frieden! . . . Einst grünen die kleinen Kreuze ausHolz, bald wachsen flache Gráber bis hinauf in den Hímmel, und Blut und Tráneii fiiessen in einen Bach . . . Oben, hoch oben am Firmament, wenn die Nacht mondhell silbern erglanzt, auf den schillernden Ge- filden dér Milchstrasse, da treten sie von neuem zum Sturme an, da reihen sie sich wieder um die Wette unsere unsterbli- chen tótén Helden . . . Und untén weit, untén auf schwarzer Erde laUschen die Lebenden des ewig dauernden Ruhmes dér gefallenen tótén Krieger . . . Tránen treten uns ins traurige Auge.Wie wasserheller Kristall erglanzt es von unver- ganglicher Glorie —von stummem Stolz... Euer sei dér Ruhm — unser ist dér Stolz... Ladislaus Czebe. tek megzöldülnek, apró sírhalmok nőnek az égig, vér és könny egy patakba foly¬ nak . . . Rohannak az égen, csillagfényes éjben, hadak fehér útján jó, halott vité¬ zek . . . Es nézik az élvemaradottak hősi halottaknak örök dicsőségét . . . Harc fergetegéből új nap virrad reánk, véres göröngyökből új rózsák fakadnak, síró könyek sója édes emlék lészen . . . Fekete gyász leplét nap fénye szűri át. . . A hadak fehér útján robogó vitézek, jó, halott vitézek véres, sáros testét, égbe- szállott lelkét örökösen csillogó glóriába vonja a megemlékezés . . . Méz leszen a keserűségből és a gyász örömmé lészen ... Megadatik nékiek a vigasztalás, kiket bᬠnat marcangol . . . Megjön az ideje csen¬ des megnyugvásnak . . . Nyugodjatok békén jó halott vitézek, könyezzetek némán holtakat siratok: Meg¬ jön ideje majd vigasztalástoknak.,. Könny ül a szemekbe . . . Gyémántosan ragyog örök dicsőségtől — néma büsz¬ keségtől . . . Mi hős halottaink, tiétek a dicsőség — a büszkeség mienk . . . Czebe László.