Die digitale Landesbibliothek Oberösterreich

Dér Reserveoffizier. 
An die Reserveoffiziere des k. u. k. I.-R. Nr. 23. 
Als 5 Jahre hindurch gewesener Komman- 
dant dér Einjáhr.-Freiwilligen- und Reserve- 
offiziersschule des k. und k. I. R. No. 23. 
wurde mir die dankbare Aufgabe zu Teil 
jenes ruhmreiche und verdienstvolle Reserve- 
offizierskorps nach Gebühr zu würdigen, das 
den máchtigen Lorbeerkranz des Regimen¬ 
tes in den schweren Zeiten des gewaltigsten 
Weltkrieges mit den schönsten Blattéra 
bereichert. 
Als dér Befehl des allerhöchsten Kriegs- 
herrn seine Völker und Kámpfer unter die 
Fáimén rief, übernahm ich auf hoherem 
Geheiss das Kommandó eines Bataillons bei 
einem anderen Truppenkörper. Ich musste 
daher von meinem Regimente scheiden und 
verbrachte die ersten blutigen Monate des 
lángén Krieges auf einem anderen Kriegs- 
schauplatze. So hatte ich keine Gelegenheit 
Augenzeuge jenes sagenreichen Heldenmutes 
zu sein, den meine Zöglinge so oft bewiesen 
und dessen Kunde mich mit Stolz erfüllte. 
Die Eindrücke von meinen einstigen Ein- 
jáhrig-Freiwilligen fussen daher auf Er- 
fahrungen dér Friedenszeiten. 
Meines Erachtens war jene Ansicht allge- 
mein, dass das Jahr zűr Ausbildung dér 
Freiwilligen und die Zeit dér wenigen und 
kurzen Waffenübungen allzu sparlich be- 
messen war. Nur mit gesteigerter Tátigkeit 
und unermüdlichem Fleiss konnte mán das 
unumgángliche Minimum erreichen. Nur die 
Anleitung dér Vorgesetzten, dér nie wankende 
Fleiss dér Instruktionsoffiziere, gepaart mit 
A tartalékos tiszt. 
A cs. és kir. 23. gy. ezred tart. tisztikarához. 
Mint a cs. és kir. 23. gyalogezred önkén¬ 
tes és tart. tiszti iskoláinak öt éven át volt 
parancsnoka, írjak méltatást arról az érdem¬ 
dús és dicsőségövezett tart. tisztikarról, mely 
az ezred hatalmas babérkoszorúját a legnehe¬ 
zebb idők legnagyobb háborújában a legszebb 
levelekkel gyarapította? Nehéz feladat . . . 
Midőn Őfelsége parancsa népeit és had¬ 
seregét hadba szólította, felsőbb intézkedés 
folytán egy más ezredben kellett átvennem 
egy zászlóalj parancsnokságát. Meg kellett 
tehát válnom ezredemtől és a hosszú háború 
első véres hónapjait más harctéren kellett 
töltenem. így nem volt alkalmam arra, hogy 
mint szemtanú győződhessek meg arról á 
legendaszerű hősiességről, melyről neveltjeim 
ismételten tanúságot tettek és amelyről hall¬ 
hatnom mindenkor büszkeséggel töltött el. 
így volt tanítványaimra vonatkozólag csak 
a béke idején szerzett benyomásokról írhatok. 
Azt hiszem, általános volt a nézet, hogy 
az önkéntesek kiképzésére szánt egy esz¬ 
tendő, a nem nagyszámú és rövid tartamú 
fegyvergyakorlat nagyon is rövidre volt 
szabva. Fokozott munkával és vas szorga¬ 
lommal kellett tehát hozzáfogni, hogy a 
szükséges minimum elérhető legyen. Az elöl¬ 
járók utasítása, a kiképző tisztek ernyedet- 
len szorgalma, párosulva az önkéntesek min¬ 
denkor dicséretes törekvésével, tett elérhe¬ 
tővé minden alkalommal egy nivót, amely¬ 
nek alapján nyugodtan nézhettünk a nagy 
idők elé, amidőn Őfelsége a legmagasz- 
tosabb feladatra, a trón és haza védelmére