Die digitale Landesbibliothek Oberösterreich

57 
Es geschah folgend : lm Dunkel dér Nacht 
schlich eine feindliche Abteilung an unsere Drathin- 
dernisse heran . . . Leutnant Parchetich ging mit 
dér Leuchtpistole in die Sappe vor um sich selbst 
Klarheit zu verschaffen. Er schoss eine Leucht- 
patrone ab, da warf ein Korporai aus dem Graben 
eine Handgranate gégén den Feind, diese prallte 
an einem Baum ab und traf Leutnant Parchetich 
tötlich . . . 
Eine grosse Teilnahme des Regiments be- 
gleitete ihn auf seinem letzten Wege. Regiments - 
kommandant Oberst Glöckner widmete dem ge- 
fallenen Helden einen warmen Nachruf. Wir 
zitieren daraus folgende Worte: 
«Leutnant Ludwig Parchetich, einer unserer 
bravsten und tapfersten Offiziere, ist aus unserer 
Mitte geschieden. 
Todesmutig hat er bisher in vielen heissen Kám- 
pfen allén Gefahren getrotzt, bis er heute nachts 
einer tückischen Handgranate zum Opfer fiel. 
Doch wir wollen nicht rechten, es war Gottes 
Wille. Leutnant Parchetich hat den Heldentod 
gefunden und wir allé, die wir um ihn trauern, 
verlieren nicht nur einen mustergültigen Offizier, 
wir verlieren in ihm auch einen lieben, treuen 
Kamerádén, seine Untergebenen einen warm 
fühlenden, sorgsamen Freund. 
So geloben wir denn hier an seinem Grabe, sein 
Andenken im Regimente stets hochzuhalten und 
seinen Namen zu ehreri. Er sei uns stets ein Vorbild 
treuer Pflichterfüllung und wahren Heldenmutes.» 
így történt. 
Az éj sötétjében ellenséges csapat közelítette 
meg drót akadályainkat ... A figyelőőrök kézi grᬠ
nátjainak robbanása, majd jelentésük talpra állí¬ 
totta az ébren szunnyadó frontot és Parchetich 
hadnagy, az első század rettenhetlen parancsnoka 
egyik lőrés mellől osztotta parancsait ... És amint 
kötelességéhez híven előre figyelt hangos éjszakᬠ
ban, egyik káplárja által az ellenségre dcbott kézi¬ 
gránát egy fáról visszapattanva, a lövészárokban 
explodált s halálra sebezte a derék katonát, a 
páratlanul jó fiút ... A szomorú tragédia törté¬ 
netéhez tartozik, hogy az orosz támadás vérbe¬ 
fulladt. 
Az ezred végtelen részvéte kisérte sírjába a 
kötelességteljesítésben elesett hőst . . . Glöckner 
ezredes tartott felette magható búcsúbeszédet. 
Ebből idézzük az alábbiakat : 
«Halálmegvetéssel küzdött eddig a számtalan 
csaták ezer veszélyében. Dacolt a halállal s ma 
egy álnok kézigránátnak esett áldozatul . . . 
Az Isten akaratában való megnyugvással 
vesszük tudomásul a változhatlant : hogy nemes 
baj társunk hősi halált halt . . . S amint itt körül- 
álljuk gyászban, érezzük, fájlaljuk a tisztek igaz 
mintaképének, a kedves, hű baj társnak, az alan¬ 
tasait szerető feljebbvalónak korai — dicsőséges 
végét.. . 
Nevét az ezred örök megbecsülése fogja őrizni, 
mint a kötelességtudás és hősiesség örök példány¬ 
képét ...»