Die digitale Landesbibliothek Oberösterreich

54 
Genesung machte er die Kámpfe in Russisch- 
Polen und den schweren Winterfeldzug in den 
Karpathen mitt. Am 9. Márz 1915 auf dér Höhe 
Berdo békám er eine Shrapnellverwundung. Als 
er sich zum drittenmal im Felde befand, wurde 
er, den dér Tód in den blutigsten Kámpfen mied, 
das Opfer einer tückischen Krankheit, dér Cholera. 
lm Monate August starb er für’s Vaterland. 
Einige Tagé nach seinem Tode kam seine Er- 
nennung zum Leutnant. 
(-F-) 
Fáhnrich i. d. Rés. Dr. Andor Frdős. Das 
tragische Schicksal eines unbekannten und doch 
bekannten Kamerádén entreisst mich dér grauen 
Alltáglichkeit . . . Wenn ich Dich jemals im Leben 
getroffen hátte — wie wir uns das gemeinsam 
wünschten — hátten wir uns gewiss gut verstan- 
den und wáren die besten Freunde geworden. Es 
kam aber anders. Dér unser Schicksal Leitende ist 
am 6. September 1915 von seinem goldenen Throne 
herabgestiegen und hat derart entschieden, dass 
Du dahinziehen musst . . . Die bei Kamionka- 
Strumilova erworbene silberne Tapferkeitsmedaille* 
Dein erlittener Heldentod lassen Dich als einen 
wirklichen Heroen vor mir erstehen . . . Ich sehe 
Dich oben in dér Geisterwelt dér körperlosen 
Wesen . . . Ich sehe, wie Du vöm Ruhme, vöm 
Siege deines Vaterlandes, von dér Beglückung dér 
Menschen tráumst . . . Dein religiöses, sentimen- 
tales Géműt vertieft sich in jene Epoche des altén 
Testaments, wo sich die Bajon ette zu Weinstöcke 
verwandeln, wo aus den Waffen dichte Ölbáume 
entstehen und Mensch gégén Mensch keine Waffe 
erhebt . . . 
So sehe ich dich . . . Und sehe, wie auf den 
Wiesen von Krupiec blutgetránkte erzáhlende 
Blumen entsptiessen, die eine wahre Geschichte 
vöm feurigen Sturme dér Ungarn berichten und 
eines wahren Helden, dér einem Kopfschuss zum 
Opfer fiel, gedenken. 
Einj.-Freiw. Dr. Heinrich Oblát. 
Stabsfeldwebel Michaql Pauditfc. (Fiel am 26. 
September 1915 bei Milno Wir besitzen kein 
Portrat von ihm, aber seine in hohen Ehren 
gehaltene Grabstátte können wir hier veröffentli- 
chen . . . Pauditz, einer dér hervorragendsten Hel¬ 
den unseres Regiments, dér für seinen todesver- 
achtenden Heldenmut sich allé vier Tapferkeits- 
medailen erwarb, ruht unter einem mit Grün 
reichgeschmückten Grabhügel . . . 
Den Urlaubschein in dér Hand, mag er an 
jenem düsterén Septembertag auch die heissen 
Küsse seiner auf ihn stolzen Angehörigen auf den 
Lippen verspürt habén . . . Er ging nicht fórt, er 
blieb dórt . . . Nochmals wollte er dem Feinde 
Trotá bieten ... Und er stellte zum letztenmal 
seinen Mann. 
így látlak ... És látom, mikor a krupiééi me¬ 
zőkön vérből fakadnak a mesélő virágok és igaz 
történetet regélnek a magyarok tüzes rohamáról, 
abban egy igazi hősről, egy fej lövést kapott lelkes, 
fiatal zászlósról . . . 
Dr. Oblát Henrik egyéves önkéntes. 
Pauditz Mihály törzsőrmester. (Elesett 1916 
szeptember 26-án Milnónál) Nincs róla fényké¬ 
pünk ... A hős megbecsült sírját mutatjuk be 
helyette ... A zölddel diszített sírdomb alatt 
nyugossza örök álmát az ezred egyik legnagyobb 
hőse, ki halált megvető bátorságáért egymásután 
szerezte meg a bronz-, kis-, nagyezüst és arany 
vitézségi érmeket . . . 
Már kezében volt a szabadságlevél, már ajkán 
érezhette a reá büszke övéinek csókját azon a 
puskaporos hangulatú szeptemberi napon . . .Nem, 
nem ment el . . . Ügy érezte, hogy neki még szembe 
kell fordulnia hozzáillő módon az ellenséggel . . . 
És utoljára állt velük szemben . . . 
Grab des Stabsfeldwebel Pauditz. 
Pauditz törzsőrmester sírja. 
A sors úgy intézte, hogy megszerezze az utolsó 
kitüntetést, amit a hősök elérhetnek : a kis fa¬ 
keresztet, melyre szomorú büszkeséggel tekint 
minden huszonhármas ... És a sír zöldéi és a 
párás galíciai égre glóriásan rajzolódik fel az egy¬ 
szerű kis fakereszt . . . 
Podoba István ssakassvehető. A nowoalexi- 
nieci csatában történt ... Az oroszoktól előzőn- 
lőtt város egyik szűk utcájában az első zászlóalj 
lovasfutárja szembekerült az oroszokkal ... A kard 
kirepül hüvelyéből. A megrémült oroszok véres 
fejjel rohannak vissza az egyetlen ember — egy 
lovas baka rohamától . . . Orosz holttestek jelölik 
a vitéz útját, ki mint a népballadák hőse «oda- 
menetibe gyalogutat vágott)) az ellenség sorai¬ 
ban . . . Ennek a mesébe illő áttörésnek eredménye 
volt, hogy a veszélybekerült gépfegyvereket és