Die digitale Landesbibliothek Oberösterreich

44 
Kadett i. d. Rés. Étigen Kocska. Von 
Kriegsbeginn bis zu seinem am 5-ten Dezem- 
ber 1914 bei Sulmierzyce — erlittenen Heldentode 
nahm er an allén Kampfen des Regiments teil . . . 
Infolge dér Mobilisierung legte er sein Amt im 
Finanzministerium nieder und rückte zum Regi¬ 
ment ein, wo er bis zu seinem letzten Atemzuge 
die personiűzierte Pflichterfüllung war ... Wir 
gedenken seiner mit warmer Teilnahme. 
Oberleutnant I/udwig Kohut. Am 26. No¬ 
vember 1888 erblickte er das Lidit dér Welt. 
Er absolvierte die Soproner Militároberrealschule 
und das Ludoviceum. Das erstemal wurde er 
im September des Jahres 1914, anlásslich des 
Komarnoer Sturmes verwundet. Er war einer 
dér Ersten, den Seine Majestát für tapferes Ver- 
halten mit dér allerhöclisten belobenden Aner- 
kennung auszeichnete. Zwei Monate nach seiner 
ersten Verwundung meldete er sich freiwillig 
zum Frontdienste. Am 19. Dezember 1914 starb 
er bei Starzechovice in Russ.-Polen infolge eines 
Bauchschusses. Seine letzten Stunden schildert 
dér in russische Gefangenschaft geratene Ober¬ 
leutnant Franz Hermecz in einem an den Brúder 
des Gefallenen gerichteten ergreifenden Schreiben. 
Fünf Monate dauerte es. bis diese Mitteilung — 
die den edlen mánnlichen und soldatischen Cha- 
rakter des Oberleutnant Kohut beleuchtet — an- 
langte. 
«Die verhángnisvollen Stunden des 19. De¬ 
zember 1914 kehren in meiner Erinnerung zurück» 
schreibt Oberleutnant Hermecz. «Gegen Mittag 
traf unseren braven Dundy (Kosenamen des 
Verstorbenen) oberhalb des linken Oberschenkels 
ein scharf rasender Shrapnellzünder. Er lebte 
noch vier Stunden bei voller Besinnung und 
trug eine wunderbare Seelenruhe zűr Schau. Er 
hat wenig gelitten ... Wir habén ihn zugedeckt 
und er schien zu schlafen. Gégén zwei Uhr Nach- 
mittag erwachte er und animierte uns mit fol- 
genden Worten zum Ausharren : «Kinder lasst 
Euch nicht! Haltét aus!» . . . Spáter fragte er : 
«Ist es schon Abend? Mir dámmerts, es wird 
dunkel.» Abends erkaltete seine rechte Hand 
in dér meinigen und sein Arm wurde steif. Nach 
18-Stündigem Kampfe am Abend des 19. Dezem¬ 
ber 1914 gelangten die in Übermacht befindlichen 
Moskauer Grenadiere in den Besitz des Schlacht- 
feldes bei Rudzisko-Starzehovice. 
Wer in seinem 26-ten Lebensjahre so schön 
sterben konnte, dér mag gewiss auch schön ge- 
lebt habén. Das Leben und dér Tód des Ober¬ 
leutnant Ludwig Kohut bleibt jédem Soldaten 
ein Beispiel dér edelsten Pflichterfüllung. {—gi.) 
Kadett i. d. Rés. I^udwig: Zsellér. Im Frieden 
Beamter dér Adria Versicherungsgesellschaft, dér 
beste Sohn, Brúder und dér hingebungsvollste 
Kohut I/ajos főhadnagy. 1888. nov. 26-án 
született. A soproni katonai főreáliskolát és a 
Ludovika Akadémiát végezte. Első ízben 1914 
szeptember havában a komarnói rohamban sebesült 
meg a jobb karján. Egyike volt a legelsőknek, 
akiket Őfelsége vitéz magatartásukért legfelső el¬ 
ismeréssel kitüntetett. Alig két hónappal első se¬ 
besülése után önként jelentkezett harctéri szolgᬠ
latra. 1914 december hó 19-én Starzehovicénél 
(Orosz-Lengyelországban) súlyos haslövés követ¬ 
keztében meghalt. Utolsó óráit az akkor fogságba 
jutott Hermecz Ferenc főhadnagy Szibériából meg¬ 
kapó levélben tudatta az elhunyt hős fivérével. 
A híradás csak öt hónappal később jutott haza. 
A levél gyönyörűen világítja meg Kohut főhad¬ 
nagy nemes, férfias, katonás jellemét : 
— 1914 december 19-ének súlyos órái kelnek 
bennem életre — írja Hermecz főhadnagy. Dél- 
tájt derék Dundinkat (K. főhadnagy becéző neve) 
bal combja felett egy sebesen levágódó srapnel 
gyújtója halálosan érte. Még négy órát élt, két 
órát eszméleténél volt és csodálatraméltó lelki erőt 
tanúsított. Kevés fájdalmat kellett szenvednie . . . 
Betakartuk s úgy látszott mintha elaludt volna. 
Két óra tájt délután felébredt és kitartásra buzdí¬ 
tott bennünket : «Fiúk, ne hagyjátok magatokat. 
Tartsatok ki.» Később megkérdezte : «Már este 
van? Ügy tűnik fel, mintha alkonyodnék.» Az 
alkony bizony még messze volt; napot még soha 
oly hosszúnak nem éreztem, mint akkor. Este felé 
keze az enyémben kihűlt, karja megmerevedett. 
Tizennyolc órás küzdelem után végre is a moszkvai 
gránátosok kerültek fölénybe 1914 dec. 19-én a 
rudziskó-starzehovicei csatatéren)).... 
Aki ilyen szépen tudott 26 éves korában meg¬ 
halni, az-csak nagyon szépen élhetett. Kohut Lajos 
főhadnagy élete és halála a nemes kötelességtelje¬ 
sítés mintaképéül szolgálhat minden katonának. 
(-£*•) 
Zsellér I^ajos tart. hadapród. Békében az 
Adria bizt. intézet tisztviselője, a legjobb fiú, 
testvér — és a legodaadóbb vőlegény, 1914 dec. 
19-én Starzehowicénél hősi halált halt életének 
23. évében . . . Egy egész élet szomorúsága, min¬ 
den nem teljesült vágya, reménye benne van a 
gyászjelentésben . . . Amit haláláról tudunk, az is 
megdöbbentő ... A Kama folyón való átkelésnél 
reggel egy könnyebb lábsebet kapott, amivel 
segítségnélkül mehetett hátra a kötözőhelyre . . . 
Elfáradtan pihent meg másodmagával egy fa¬ 
házikóban, melyet az orosz lövések rostává lőt¬ 
tek . . . Épen sebét kötözte, mikor két újabb halᬠ
los sebet kapott . . . Kilenc hónapig azt hitte róla 
mindenki, hogy fogságba jutott . . . Kilenc hónap 
után kellett a szomorú valót — Szibériából meg¬ 
tudni . . . Baj társai előtt a jó katona és az igaz 
baj társ emléke él róla ... A család haza hozatta 
tetemét, mely most a hősök pesti temetőjében 
nyugossza ki egy rövid élet hiábavalóságát . . .