Die digitale Landesbibliothek Oberösterreich

4i 
dert und hiebei leider meist das Wertvollste 
trifft. So auch in diesem Falle. 
Wenige Jahre vorher aus dér Militárschule ins 
Leben getreten, voller Ideale, könnte mán ihn 
am besten als eine glückliche Vermengung ernster, 
tadelloser Pflichterfüllung und rührend kindlicher 
Naivitát bezeichnen. 
Als Untergebener, wie als Vorgesetzter gleich 
vorzüglich, war er ein práchtiger Kamerád und 
verstand es in seltener Weise, die Zuneigung 
aller zu erwerben. 
Mutter Natúr hat ihn körperlich wie, geistig 
voll ausgestattet, er war durch und durch Soldat, 
hiebei Mensch edelster Sorté und so ist dér Ver- 
lust, welchen das Regiment, die Armee, ja das 
Vaterland durch seinen Heldentod erlitt, ein gleich 
schmerzlicher. 
Allén voran, war er uns stets ein leuchtendes 
Beispiel von Műt und aufopferungsvollster Hin- 
gabe für den allerhöchsten Dienst. 
pie blutigen Lorbeeren, welche er sich mit 
Aufopferung seines jungen, hoffnungsvollen Le- 
bens um die durchschossene Stirn wand, werden 
niemals verwelken. 
Allé fühlen den herben Verlust gleich tief, 
mich aber hat er am empfindlichsten getroffen, 
denn mir war es ja vergönnt, sein soldatisches 
Denken und Fühlen vöm ersten Momente seiner 
Dienstzeit bis zum letzten Atemzuge zu leiten 
und zu lenken. Er war mir stark ans Herz ge- 
wachsen, einen Sohn verlor ich in ihm. 
Durch seinen Heldentod hat er das Soldaten- 
ideal verwirklicht : 
«Er starb als Soldat und Held!» 
Hptm. Andreas Mayer. 
Kadett i. d. Rés. Ferdinánd Osváth. Es ist 
ein trauriger Riport : ein Nekrológ über einem 
Riporter . . . Du, dér tausendmal dem Tode 
trotztest, bekamst in einer stillen Gefechtspause 
einen Kopfschuss. Am 27. Október 1914 durch- 
bohrte ein kaltes Geschoss deine Bohém-Stirne. 
Wenn Du dein eigenes trauriges Ende schildern 
müsstest, so würde es Dich gewiss schmerzlich 
berühren, dass Dich dér Tód nicht in einem 
Kampfgewühl eredte . . . Auch dér Anbliek dér 
heutigen vollkommenen technischen Einrichtun- 
gen des Stellungskrieges würde Dich sicherlich 
kránken, da Du glauben könntest, dass Du in- 
folge Mangel an solchen sterben müsstest. 
Früh verliessest Du uns. Ein unerbittlich.es 
Schicksal raffte Dich hinweg und entriss einer 
Mutter ihre einzige Stütze, Hilfe und ihren Be- 
schützer. Dein kleiner Brúder verlor nicht nur 
seinen Brúder, sondern auch den zweiten Vater. 
Du, dessen Beruf es war, über andere zu 
schreiben, hast auch Deinen Namen im Buche 
dér Heroen eingeschrieben. 
Obit. Dr, Alexander Székely. 
hogy épen az értékeseket, a legjobbakat követeli 
áldozatéi. . . . 
íme Teszling hadnagy . . . 
Pár éve került ki a katonai iskolából, telve 
nemes ideálokkkal. Az egész fiú csodálatos keveréke 
a komoly kötelességtudásnak s a legbájosabb gyer¬ 
meki naivitásnak... És katona tetőtől talpig. 
Kiváló mint alantas és feljebbvaló egyaránt. Pᬠ
ratlan baj társ, kit csak szeretni lehetett . . . Karcsú 
magas termet, okos fej és a legszebb reményekre 
jogosító mély érzésű lélek . . . Halála gyász az 
ezrednek — veszteség a hadseregnek, a hazának . . . 
És bátorsága . . . Erre nincs kifejezés . . . Vak¬ 
merő, önfeláldozó a végletekig . . . Csodálatos pél¬ 
dájával mindannyiszor magával ragadta a derék 
bácskai fiúkat és meg kellett halnia ... A csodálat 
és gyász ül a tolira . . . 
A hősnek babérkoszorú jár és ha valaki, Tesz¬ 
ling hadnagy érdemli azt meg, kinek átlőtt hom¬ 
lokára dicsfényt rajzolt a kiömlő meleg vére . . . 
Halála mindenkit, de különösen engem érintett 
lesújtóan . . „. Hiszen nekem jutott osztályrészül, 
hogy vezessem az ő fiatalságát . . . Én voltam az ő 
első és egyetlen századparancsnoka, ő meg leg¬ 
jobb tanítványom volt szolgálatának első napjᬠ
tól — utolsó lehelletéig . . . Szívemhez nőtt gyer¬ 
mekem volt . . . 
Halála az örök katona ideál, mert elmondhatni 
róla : «Meghalt, mint katona, mint hős» . . . 
Mayer Andor, százados. 
Osváth Ferdinánd tart. hadapród. Szo¬ 
morú riport ez : nekrológ egy riporterről, ki annyi¬ 
szor nézett ezer golyóval szembe s mikor egy kis 
szélcsendben fájós fej ét akarta lehűteni, akkor kapta 
bohém fejébe a hideg golyót . . . 
Osváth Ferdinánd 1914. október 27-én esett el 
Laszki Murowanenél. .. Ha magad írnál riportot a 
magad szomorú végéről, bizonyosan azt találnád 
tragikusnak, hogy nem küzdve, csatában ért a 
végzet . . . Talán az is fájna, ha látnád mai nagy 
technikájú harci építményeinket, hogy neked ilye¬ 
nek hiányában kellett elpusztulnod . . . De talán 
azon is tudnál örülni, amilyen becsületes katona 
voltál, hogy íme mily jól megtanultuk árháború 
mesterségét s még büszke lennél, hogy a te halálo¬ 
don is tanultunk .... 
. . . Korán mentél el tőlünk. A sors elrabolt, el¬ 
ragadott szegény anyádtól, kinek támasza, segít¬ 
sége voltál, oltalmazója az ő keserű, csalódott éle¬ 
tében, leszakított kis öcsédtől, kinek apa és fivér 
voltál.... 
Arra voltál hivatva, hogy másokról írj . . . Ma¬ 
gadnak csak annyi írást rendeltetett, amennyivel 
nevedet a hősök könyvébe jegyezted . . . 
Dr, Székely Sándor főhadnagy.