Die digitale Landesbibliothek Oberösterreich

394 Illuátrierte Kriegázeitung. — Képeó Hadiujóág. 
ISi 
Feldgrauer Humor. 
MII 
k^i 
§£s3 
Vidámságok a táborból. 
test 
Liebesgabe. 
«Die Liebe höret nimmer auf!» 
Ich merk's an den Packetchen. 
Von wem ist denn dér ganze Hauf ? 
Natürlich — von 'nem Mádchen. — 
Zwar schmollt sie oft und tűt sehr bős, 
Wenn ich nicht fleissig schreibe, 
Sie sagt sogar : sie wird «nervös» 
Wenn ich's so weiter treibe. — 
Ich will mich bessern, (wenn ich kann) 
Sei wieder gut, mein Mádchen! — 
Was fang ich ohne Liebe an 
Und — ohne die Paketchen! — 
Lt. Ficus. 
Klassischer Stosseufzer eines Einjáhrigen 
beim Schanzen. 
»Das bin ich nicht gewöhnt, 
Ich kann mich nicht bequemen, 
Den Spaten in die Hand zu nehmen, 
Das enge Leben steht mir gar nicht an.» 
(Faust, I. Teil.) 
In dér Stellung. 
Ein Angriff ist nachmittags abgewiesen. 
Alles wartet mit Ungeduld auf den Draht 
zu den Hindernissen. Dér Kommandant 
liegt in einer Ecke — die Unterstánde sind 
noch nicht fertig — und schláft wie ein Stein 
nach dem anstrengenden Tag. Da kommt 
ein Unteroffizier : «Herr Oberleutnant, die 
spanischen Reiter sind da» — als Antwort 
ein unverstándliches Grunzen, dann die 
Frage : «Wieviel Schwadronen?» 
lm Schiitsengraben. 
«Dir scheint es hier garnicht so eng vor- 
zukommen!?» — «Nein, ich' bin námlich in 
Friedenszeiten Rauchfangkehrer.» 
(Mitgeteilt von Obit. S.) 
Wandlung. 
A : «Nun, wie stehts mit dem Vierver- 
• band?» 
B: «Wackliger, denn je!» 
A : «Und sie hatten doch máchtig ge- 
rüstet!» 
B : «Ja und jetzt sind sie entrüstet!» 
A vizsgálóbíró nótája. 
A cigány lopással vádolva a katonai 
vizsgálóbíró előtt áll kihallgatáson. Foglal¬ 
kozására nézve előadja, hogy ő prímás egy 
vidéki város bandájában. Amikor a vizs¬ 
gálóbíró megrój ja s kérdezi, hogy nem 
szégyenli-e magát, ilyen bűncselekményt el¬ 
követni, bűnbánóan megjegyzi : «Csak most 
legyen a nagyságos bíró úr elnézéssel, ezért 
majd elhúzom a nagyságos bíró úr nótáját)). 
A vizsgálóbíró, ki maga is jóhumórú 
ember, elfogadja a vádlott ajánlatát : 
— De azzal a kikötéssel, cigány, hogy 
előbb bizony én húzom el a te nótádat. 
Közli : Vértes óéza, százados-hadbíró. 
A század cégjegyzője. 
Nagy mars közben egy szembenjövő'br- 
nagy kérdi : 
— Ki ennek a századnak a parancsnoka? 
Augenstein Ödön, a mindig vidám főhad- 
nagy jelentkezik : 
—* Hier, Herr Major! 
— Állandó parancsnok, főhadnagy úr,vagy 
ideiglenes? 
Augenstein a világ legtermészetesebb hang¬ 
ján felel : 
— Nem állandó, őrnagy úr, én csak per 
prokura jegyzem a századot . . . 
Közli : Czebe László. 
Malachistória. 
Az augusztusi visszavonuláskor történt : 
Valahol egy jó meghízott disznóra akad¬ 
tak a bakák s hajtották maguk előtt, puska¬ 
tussal adva neki helyes direkciót, ha meg 
akart lépni, vagy nem akart menni. 
Észreveszi ezt az adjutáns, odalovagol és 
szidja az embereket, mint a bokrot. 
Egyszer csak megszólal nyugodt flegmᬠ
val az egyik : 
— Főhadnagy úrnak alássan jelentem nem 
loptuk — csak úgy gyün utánunk. 
Közli : Dr. Kovács Ignác, hadnagy.