Die digitale Landesbibliothek Oberösterreich

282 
dér Gewehrkolben, das Bajonett oder dér 
Spaten auf starrsinnige Russenschádel die 
letzten Akkordé des Gefechtes drein- 
schlágt . . . 
Die Sanitátler sammeln wacker die Ver- 
wundeten und klauben hiebei naturgemáss 
auch die in Überzahl befindlichen Russen 
auf . . . Die Front dér Russen kommt 
endgültig ins Wanken . . . Es flüchtet, wer 
fliehen kann. . . . Aus den russischen Lauf- 
gráben ertönen noch einzelne verspátete 
Schüsse, die jedoch im Todesröcheln und 
dem Gefechtslárm ersticken. 
Die 23-er verfolgen die Russen und 
schiessen stehend auf die zurückflutenden. 
Um 3h nachmittag war das Regiments- 
kommando in dér Lage rnehr als 400 Gefan- 
gene und die erfolgreiche Durchführung dér 
Bugforcierung zu melden. Bis abends er- 
höhte sich schon die Zahl dér Gefangenen 
auf über 1000, darunter viele Offiziere und 
etliche Maschinengewehre. Die blutigen Ver- 
luste des Feindes waren auch ausserge- 
wöhnlich grosse. Dagegen konnte mán mit 
besonderer Befriedigung wahrnehmen, dass 
die eigenen Verluste, mit Rücksicht auf 
den bedeutenden Erfolg, kaum nennenswert 
waren. 
Am Waldrande, auf den die Gegend 
beherrschenden Höhen erzáhlen sich die 
23-e^ Pfeifen rauchend, die Details des 
ereignissvollen Tages . . . Einzelne sind in 
Korrespondenzen vertieft . . . Etwas abseits 
werden die Tótén beerdigt . . . 
Major Mddy wálzt jedes Verdienst von 
sich, indem er erklárt : «Ich erfüllte bloss 
die Weisungen und Befehle des Regiments- 
kommandanten Oberst Glöckner. . . . Was 
ich aus eigener Initiative unternahm, das 
hat die Situation mit sich gebracht . . . 
Dér 26-te Juli war ein glorreicher Tag. Die 
23-er gingen wacker und heldenmütig vor», 
und bei diesen Worten erfüllt das runde 
Gesicht des Major Mddy berechtigter Stolz. 
Die Brust des Korporals, seither schon 
Zugsführer Kdrdsz zierte die goldene Tapfer- 
keitsmedaille, als er eine Zigarette rauchend 
diesen Tag schilderte : 
«Es kam vöm Bataillon dér Befehl . . . 
Dér elende Russe schoss wie verrückt . . . 
Herr Oberst Glöckner schenkte mir eine 
so feine Zigarre, wie ich bis dahin noch 
keine rauchte . . .» Und unter dem unver- 
gesslichen Eindruck dieser angenehmen 
Reminiszenz wirft er seine halbe Zigarette 
fórt. Ladislaus Czebe. 
Csak épen a fegyverropogás, a koronként 
robbanó gránát, sebesültek jajgatása nem 
illik a kép keretébe ... És megy a huszon- 
hármas rettenhetetlenül. A tisztek, a ba¬ 
kák ... Az orosz még egy makacs ellen¬ 
támadást próbál. De a huszonhármasok, 
kik ma megint bekóstoltak a győzelmes 
dicsőség poharába, már ez nem tudja fel¬ 
tartóztatni . . . Itt-ott a szurony, a bajnét, 
a spátni kemény kézbe fogva, az ütközet 
utolsó taktusait veri a konok muszka 
koponyákon ... A szanitécek máris bátran 
szedik össze a sebesülteket, — természete¬ 
sen a túlnyomó számban levő oroszokat 
is . . . Az orosz front végleg meginog . . . 
Fut, aki futhat . . . Itt-ott az orosz árkokban 
még elkésett lövés szól . . . Utána halál- 
hörgés, egy kis zaj, egy kis magyaros károm¬ 
kodás ... Az üldöző huszonhármasok állva 
lőnek a menekülőkre s délután három 
órakor már a kemény mulatság végét 
jelenti az ezredparancsnokság. Meg azt, 
hogy az eddigieken felül még 400 fogoly 
indul Budapest felé ... Az erdőszélen, a 
területet uraló magaslatokon a huszonhárma¬ 
sok pipázva mesélik a részleteket. Az egyik 
már levelet ír haza . . . Ott távol a halotta¬ 
kat temetik ... A háttérbe mintha meg 
adásra feltartott orosz kezek szegélyeznék 
az ég peremét . . . 
Mddy őrnagy szerényen elhárít magáról 
minden dicsőséget : 
— A parancs szerint ment . , . Amit 
magamtól kezdtem benne, azt a helyzet 
parancsolta . . . Hanem nagyon szép nap 
volt . . . Jól mentek előre a fiúk, — és 
gömbölyű arcán sok büszkeség mosolyog . . . 
Káplár, azaz hogy firer úr Kdrdsz, mellén 
az arany medália lóg, cigarettázik és nehezen 
beszél a dologról: 
— Jött a parancs a bataliontól . . . Lőtt 
az a nyomorék muszka . . . Hanem az ezre¬ 
des úr olyan szivart adott, amilyet még 
világéletembe se szíttam ... — És a kedves 
emlék hatása alatt eldobja a féligszitt 
cigarettáját . . . Czebe László.